Bármi, amivel találkozunk, minden mástól különböző lenne, így “tapasztalati vakságtól” szenvednénk. Az agyunk felelős azért, hogy az állandóan ránk ömlő érzékszervi és belső érzékelési inputot valahogyan értelmezze. A nagy összevisszaságból gyors előrejelzéseket tegyen, hogy mivel is van dolga, és szükség esetén kipótolja a hiányzó részleteket. Találjon szabályszerűségeket ahol csak lehet, annak érdekében, hogy a környezeti ingerek ne katyvaszként, hanem például tárgyakként, emberekként, beszédként, zeneként vagy eseményekként legyenek értelmezhetők számunkra. Azt hisszük, hogy a világot érzékszerveink segítségével úgy tapasztaljuk meg, ahogy az van, de a valóságban az agyunk konstruálja az értelmezést.
A kategória (category) tárgyak, események vagy cselekedetek összességét jelenti, amelyek valamilyen szempontból ekvivalensek. A koncepció (concept) egy-egy kategória mentális reprezentációja. Egy épület átlátszó nyílászárójáról akkor is azt gondolod, hogy ablak, ha 30×30 centis, lichthofra néző példányát látod a vécében, de akkor is, ha egy irodaház üvegpalotájának egyik hatalmas paneljén át csodálod a Dunát. Pedig elég másképp néznek ki, és eltérő a használatuk is. Ahogy sétálsz a városban, rengeteg tárgyat és történést figyelsz meg. Saját magad alkotod meg a tapasztalataidat ezekből az elemekből, a meglévő koncepcióid segítségével. Az állandó előrejelző üzemmódban lévő agyunk felteszi magának a kérdést: “A koncepcióim közül melyikhez hasonlít, amit érzékelek?” A mentális koncepciók azonban nem fix definíciók az agyunkban, és nem is a leggyakoribb esetek prototípusai. Az agyunk sok példát fel tud idézni, legyen szó kutyákról, házakról, házimunkáról vagy vidámságról, és a hasonlóságaik alapján kategorizálja őket egybe, de rugalmasan, az adott szituációban érvényes céljainkhoz passzolva. Ugyanaz a tárgy több koncepciónak is lehet a része: például egy autó lehet közlekedési eszköz, de státuszszimbólum is. Ha esik az eső, akkor esernyő, ha pedig elgázolnak vele valakit vagy ittasan vezetik, akkor veszélyforrás. Az utóbbi, cél-alapú koncepciókban az az izgalmas, hogy kizárólag az elménkben léteznek. A megázás elkerülésére szolgáló eszközök kategóriájában lévő dolgoknak nem sok közük van egymáshoz (esernyő, autó, terasztető, kivágott kukazsák). Amikor az agyunk kategorizál, nem arról van szó, hogy felismeri az egyforma dolgokat a világban, hanem arról, hogy megalkotja a kategóriát a céljaink függvényében. Ha az agynak koncepcióra van szüksége, akkor kapásból képes kreálni egyet a korábbi tapasztalatokból összerakva, ami az adott szituációban a céljainkat leginkább szolgálja.
És itt kapcsolódunk vissza az érzelmekhez, mivel az érzelmekkel kapcsolatos koncepcióink cél-alapúak. A boldogság esetei nagyon szerteágazók. Lehet, hogy mosolyogsz örömödben, de olyan is van, hogy elbőgöd magad, esetleg visítasz, mint a vett malac, vagy magasba emelve rázod az öklödet, netán mozdulatlanná dermedve hitetlenkedsz, hogy milyen klassz dolog történt veled. Légzésed felgyorsul vagy lelassul, a szíved kiugrik a helyéről vagy épp földöntúli nyugalom áraszt el. A testünkön belüli változások eltérőek, és a céljaink sem egyformák az adott pillanatban. Lehet, hogy arra vágysz, hogy elfogadjanak, vagy hogy kellemes érzésed legyen, vagy elérj egy kívánt eredményt, netán valami értelmes, saját magadon túlmutató dolgot csinálj. A boldogság koncepciód abban a pillanatban a célodhoz fog kapcsolódni, belekombinálva a múltadban korábban érzett boldogságélményeket.
De honnan jönnek az érzelmi koncepcióink? – teszi fel a kérdést Barrett. Az újszülött agya képes mintázatokat megtanulni, ezt a folyamatot statisztikai tanulásnak nevezik. Ahogy megszületünk, ránk ömlik a környezet temérdek impulzusa, amihez hozzá jönnek a saját testünk üzenetei. Az agyunk elkezdi felismerni a szabályszerűségeket az érzékszervekből és az interocepcióból érkező jelek között. Lépésről lépésre, de elég gyorsan mintázatokba rendezi a látványt, a hangokat, az illatokat, az ízeket, a tapintást és az interoceptív érzékleteket, illetve ezek kombinációit. Velünk született képességünk, hogy tanuljunk a szabályszerűségekből és a valószínűségekből, amelyeket megtapasztalunk. Így alakultak ki a mentális koncepcióink, amelyeket a mindennapokban tudattalanul alkalmazunk. Számos kutatás tanúsága szerint a szavak használata is nagyban elősegíti az érzelmi koncepciók kialakulását. Amikor a felnőttek beszélnek a gyerekekkel és megnevezik az érzéseket, amiket a gyerek tapasztal az adott pillanatban, ezt a folyamatot támogatják. A későbbiekben pedig a szavakon túl más tényezők is formálják az érzelmi koncepciókat, például hogy mi előzte meg, mi volt az oka, hogyan zajlott le a történés, és mi lett a következménye.
Az érzelmeket kifejező szavak tehát nem érzelmi tényekre utalnak, és nem is statikus fájlokként tárolódnak az agyunkban. A fizikai impulzusok változatos érzelmi jelentését fejezik ki, az érzelmekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataink és tudásunk felhasználásával. Az érzelmek nem a világ történéseire adott reakcióink, hanem mi konstruáljuk meg a saját világunkat – állítja az idegtudós.
Korábban azt gondoltam, hogy amikor bevág elém autóval valami tahó, reflexből beletaposok a fékbe, “idegállapotba kerülök”, mint Maunika interjúalanya, elkezdek csúnyán és hangosan káromkodni, megemelkedik a pulzusszámom és a torkomban dobog a szívem. De ez fordítva történik. Bevágnak elém, a testem képessé teszi magát a gyors reakcióra (megemelkedik a pulzusszám, vércukor és oxigén szállítódik gyorsan az izmok felé, stb.), beletaposok a fékbe, érzékelem a testi változások miatt a kellemetlenséget az interocepció segítségével, majd az elmém létrehozza a dühöt, mint érzelmet, végül pedig jogosnak érzem elküldeni az illetőt a picsába fennhangon. Fontos tudnivaló tehát, hogy az érzelmeinket magunk konstruáljuk, még akkor is, ha ez tudat alatt történik. Remélem lesz még arról szó a könyvben, hogy miképpen tudjuk legalább valamennyire befolyásolni az érzelmeinket. Ha érdekel, tarts velem a folytatásban is!
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene
