Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára, mivel sose dolgoztam benne.

Mégis azt éreztem, hogy a gyerekek és a felnőttek tanítása sokkal fontosabb dolog annál, mint hogy nagy volumenben, hosszú távon, középszarul csináljuk, tisztelet a kevés kivételnek.”

“Az összes e-könyv, amit eddig írtam, a tudatosság fokozására próbálta rábírni az olvasót. Az első három az emberek vezetéséről szólt, amit lényegesen jobban lehet csinálni, ha a menedzserek felhasználják a napi munkájukban a mindannyiunk számára rendelkezésre álló vezetési, pszichológiai és viselkedéstudományi ismereteket, valamint a menedzsment-innovációs törekvések tanulságait, és nem csak ösztönösen működnek. A negyedik iromány saját magunk vezetésére fókuszált, arra, hogy miként segít a tudatosság az eredményesebb és boldogabb életvezetésben. Ezt az ötödik e-könyvet pedig azzal a küldetéssel a fejemben írtam, hogy a széles körben elterjedt és megszokott oktatási módszerek automatikus használata helyett egyre többen vegyék figyelembe azt, hogy miként tanulnak az emberi lények, ahelyett, hogy továbbra is széllel szemben igyekeznének könnyíteni magukon.“

Az emberi lények tanítása című “e-könyvnek az a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasót a saját tanítási gyakorlatával kapcsolatban, akár ebből él, akár csak a munkája egy részét képezi ez a tevékenység, akár a magánéletben végez ilyesmit. Kifejezetten nem kívánom megmondani a tutit az oktatási rendszer megreformálásával kapcsolatban, még ha alkalmanként úgy is fog hangzani, hogy azt ekézem. Nem is lennék hiteles ebben, és átfogó koncepcióm sincs. Az egyén szintjére fókuszálok, arra, hogy bármelyikünk miként taníthatna élvezhetőbben és eredményesebben. Elsősorban tehát nem az iskola, hanem a munka világa adja gondolataim kontextusát, hiszen ebben mozgok nap mint nap. Ennek ellenére a fő üzenetek megerősíthetik azokat a pedagógusokat, akik eddig sem a főcsapáson jártak, és töprengésre késztethetik azokat is, akik nem elégedettek a szokványos módszerekkel végzett tanítás hatásfokával és a tanítványok motivációs szintjével.”

“Mesélek saját személyes megéléseket, sajnos többnyire elrettentő példákat, amelyeket tanulóként szereztem általános és középiskolában, valamint főiskolán és továbbképzéseken. Igyekszem megosztani az elmúlt 25 évben összegyűjtött tanításmódszertani ismereteimet és tapasztalataimat, valamint azt a tudást, amit az emberi tanulás viselkedéstudományi és neurobiológiai hátteréről megszereztem.”

Ha a fenti idézetek a könyvből felkeltették az érdeklődésedet, akkor szokás szerint ingyenesen letöltheted ide kattintva PDF-ben, valamint Kindle (azw3) és Apple iBooks formátumokban.

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek! Olvasás saját felelősségre!

More blog posts:

Te naponta hány órát érsz rá dolgozni?

Pár éve átestem egy eléggé kimerítő időszakán az életemnek, ami segített helyre tenni mi mennyire fontos. Az történt, hogy felvállaltam, sőt, inkább magamra rántottam egy problémás nagyprojektet. Önbizalmam túlértékelte teljesítőképességemet, mert kiderült, hogy ezt a projektet nem, hogy én, de nagyon más sem tudta volna megmenteni. Volt ugyanis a bajoknak egy kivédhetetlen forrása a szerződésben, amit én nem ismertem.

Read more »

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Read more »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Read more »