Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára, mivel sose dolgoztam benne.

Mégis azt éreztem, hogy a gyerekek és a felnőttek tanítása sokkal fontosabb dolog annál, mint hogy nagy volumenben, hosszú távon, középszarul csináljuk, tisztelet a kevés kivételnek.”

“Az összes e-könyv, amit eddig írtam, a tudatosság fokozására próbálta rábírni az olvasót. Az első három az emberek vezetéséről szólt, amit lényegesen jobban lehet csinálni, ha a menedzserek felhasználják a napi munkájukban a mindannyiunk számára rendelkezésre álló vezetési, pszichológiai és viselkedéstudományi ismereteket, valamint a menedzsment-innovációs törekvések tanulságait, és nem csak ösztönösen működnek. A negyedik iromány saját magunk vezetésére fókuszált, arra, hogy miként segít a tudatosság az eredményesebb és boldogabb életvezetésben. Ezt az ötödik e-könyvet pedig azzal a küldetéssel a fejemben írtam, hogy a széles körben elterjedt és megszokott oktatási módszerek automatikus használata helyett egyre többen vegyék figyelembe azt, hogy miként tanulnak az emberi lények, ahelyett, hogy továbbra is széllel szemben igyekeznének könnyíteni magukon.“

Az emberi lények tanítása című “e-könyvnek az a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasót a saját tanítási gyakorlatával kapcsolatban, akár ebből él, akár csak a munkája egy részét képezi ez a tevékenység, akár a magánéletben végez ilyesmit. Kifejezetten nem kívánom megmondani a tutit az oktatási rendszer megreformálásával kapcsolatban, még ha alkalmanként úgy is fog hangzani, hogy azt ekézem. Nem is lennék hiteles ebben, és átfogó koncepcióm sincs. Az egyén szintjére fókuszálok, arra, hogy bármelyikünk miként taníthatna élvezhetőbben és eredményesebben. Elsősorban tehát nem az iskola, hanem a munka világa adja gondolataim kontextusát, hiszen ebben mozgok nap mint nap. Ennek ellenére a fő üzenetek megerősíthetik azokat a pedagógusokat, akik eddig sem a főcsapáson jártak, és töprengésre késztethetik azokat is, akik nem elégedettek a szokványos módszerekkel végzett tanítás hatásfokával és a tanítványok motivációs szintjével.”

“Mesélek saját személyes megéléseket, sajnos többnyire elrettentő példákat, amelyeket tanulóként szereztem általános és középiskolában, valamint főiskolán és továbbképzéseken. Igyekszem megosztani az elmúlt 25 évben összegyűjtött tanításmódszertani ismereteimet és tapasztalataimat, valamint azt a tudást, amit az emberi tanulás viselkedéstudományi és neurobiológiai hátteréről megszereztem.”

Ha a fenti idézetek a könyvből felkeltették az érdeklődésedet, akkor szokás szerint ingyenesen letöltheted ide kattintva PDF-ben, valamint Kindle (azw3) és Apple iBooks formátumokban.

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek! Olvasás saját felelősségre!

More blog posts:

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Read more »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Read more »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Read more »