Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

YearCompass használatának során azt állapíthatom meg, hogy a kitűzött célok legalább 80 százalékban teljesülnek így, de persze adódnak az év során spontán kialakuló történések is, jók és rosszak egyaránt, amiket nem terveztünk.

Mivel 2018-ban túlvállalás és néhány kedvezőtlen életesemény okán ledaráltam magam, ezt az évet az Egyensúly szó jegyében terveztem, vissza akartam ülni a lóra. Mindeközben azonban nem kívántam az eredmények tekintetében számottevően lejjebb tenni a lécet, bármennyire is ellentmondásnak tűnhet a két elképzelés. Eldöntöttem, hogy hetente három ügyfélnapot fogok tartani, kettőt pedig az egyéb, céges teendőknek, valamint saját magamnak rezerválok. Így az idén nem volt mission impossible velem időpontot egyeztetni a kollégáimnak (na jó, az első félévben alapos indok kellett hozzá 🙂 ), tudtam elég sokat olvasni és írni, valamint a rendszeres sportolás igényéből sem kellett leadnom. Sikerült tartani bevált szokásomat, hogy az iskolaszünetekben nem végzek ügyfélmunkát, és a tavaszi/őszi hónapokban is csak néhány olyan hét volt, amikor nem jutottam le tekerni egyet a Balatonhoz.

Oké, de lettek-e eredmények ezzel az energia-befektetéssel? Lettek. Személyes üzleti céljaim megvalósultak, illetve kismértékben túlteljesültek. Menedzsmentor-os kollégáimmal az idén összesen 23 új Tudatos Vezetés I. és II. csoportot indítottunk a gyártóipar több szegmensében, az energiaszektorban, az autóiparban, a dohányiparban, a bankszektorban, a pénzügyi, a logisztikai és a professzionális szolgáltatások területén, valamint a Shared Service Centerek világában. Ezek egynegyede angolul futott, fele pedig blended learning programként, az Act2Manage applikációval kombinálva. Írtam 85 magyar és angol cikket, az e-könyveim letöltéseinek száma pedig átlépte a 150 ezret.

10 ügyfélnél indult vagy folytatódott az Act2Manage applikáció használata, elősegítve a vezetői viselkedésváltozást (ebben tevőlegesen nem vettem részt, a munkatársaim intézték). Két fontos mobil mikrotanulási fejlesztést valósítottunk meg 2019-ben, és teszünk közzé jövő év első hónapjaiban: vezetőfejlesztő appunkat visszajelzéskérő funkcióval bővítettük, amin vagy másfél évet gondolkodtunk és reszelgettünk, valamint a beosztott szellemi dolgozók soft-skill fejlesztését segítő Act2Improve applikáció 1.0 verzióját. Kidolgoztuk továbbá a témában nagy gyakorlati tapasztalattal bíró partnerünkkel a Tudatos Lean Vezetés program koncepcióját, mely jövőre már elérhetővé válik ügyfeleink számára, kombinálva az ugyancsak készülő Act4Lean appal. Természetesen a felsorolt eredmények apró töredéke történhetett volna meg, a Menedzsmentor immáron 10 fős csapata nélkül. Ja, és el ne feledjem az év utolsó céges megaprojektjét: ismét készült karácsonyi zene és videoklip, nem kis erőfeszítéssel és időbefektetéssel. Ide kívánkozik továbbá, hogy hálás vagyok barátomnak és üzlettársamnak, Dobay Robinak, aki biznisz érdekei ellenére is partner volt az Egyensúly-alapelvű évtervezésemben, bizonyítva újfent, hogy amellett, hogy vérbeli üzletember, elsősorban jó ember.

Magán vonalon terveztük, hogy a gyerekek külön szobába költöztetését megoldjuk, valamint hogy kétszer elvisszük őket külföldre, és ezek meg is történtek. Igyekeztük a gyerekek iskolai munkáját, sportolását és zenetanulását legjobb tudásunk szerint támogatni, ezeket prioritásként kezelni. Megtanultam SUP-olni (ezt speciel nem terveztem), ami részemről nem kis teljesítmény, valamint letekertem 4728 km-t, ez kétharmadával több, mint amit bármely korábbi évben bicikliztem, és több mint duplája annak, ami a tervben szerepelt. 10 hónapon át sikerült tartani a tervezett testsúlyt is, viszont elég volt egy hét all inclusive nyaralás november elején, valamint két hét torokgyuszi, hogy ennek odabasszon. 🙂 Na de majd tavasszal ez is helyére kerül, amikor újra nyeregbe pattanhatok. Személyes terveim között szerepelt továbbá, hogy a gyerekek iskolájának kommunikációs csoportjához érkező megrendeléseket kiszolgáljuk, valamint a standard feladatokat elvégezzük a csapattagokkal közösen, és ez is megvalósult.

Még egy dolog terven felül: az ünnepek előtti napokban szakmailag lektorálom Robi rövidesen megjelenő könyvét, melynek címe: Mégis, mire számítottál?

Természetesen ez az év se volt fenékig tejfel, történtek szarságok is, mint mindenkivel, de 2018-hoz képest szerencsére elenyésző mértékben, úgyhogy erre nem vesztegetnék több sort.

Az utóbbi években nem nagyon osztottam meg a blogon ilyesmit, mint amit fent leírtam az üzleti és magándolgaimból. De most megtettem, hátha másokat is inspirál arra, hogy értékeljék az idei évüket, levonják a tanulságokat, és szükség szerint más irányba kormányozzák életük vitorlását. Ha már az az életfeladatom, hogy átadjam a tudásomat, tapasztalataimat…

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »