Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

YearCompass használatának során azt állapíthatom meg, hogy a kitűzött célok legalább 80 százalékban teljesülnek így, de persze adódnak az év során spontán kialakuló történések is, jók és rosszak egyaránt, amiket nem terveztünk.

Mivel 2018-ban túlvállalás és néhány kedvezőtlen életesemény okán ledaráltam magam, ezt az évet az Egyensúly szó jegyében terveztem, vissza akartam ülni a lóra. Mindeközben azonban nem kívántam az eredmények tekintetében számottevően lejjebb tenni a lécet, bármennyire is ellentmondásnak tűnhet a két elképzelés. Eldöntöttem, hogy hetente három ügyfélnapot fogok tartani, kettőt pedig az egyéb, céges teendőknek, valamint saját magamnak rezerválok. Így az idén nem volt mission impossible velem időpontot egyeztetni a kollégáimnak (na jó, az első félévben alapos indok kellett hozzá 🙂 ), tudtam elég sokat olvasni és írni, valamint a rendszeres sportolás igényéből sem kellett leadnom. Sikerült tartani bevált szokásomat, hogy az iskolaszünetekben nem végzek ügyfélmunkát, és a tavaszi/őszi hónapokban is csak néhány olyan hét volt, amikor nem jutottam le tekerni egyet a Balatonhoz.

Oké, de lettek-e eredmények ezzel az energia-befektetéssel? Lettek. Személyes üzleti céljaim megvalósultak, illetve kismértékben túlteljesültek. Menedzsmentor-os kollégáimmal az idén összesen 23 új Tudatos Vezetés I. és II. csoportot indítottunk a gyártóipar több szegmensében, az energiaszektorban, az autóiparban, a dohányiparban, a bankszektorban, a pénzügyi, a logisztikai és a professzionális szolgáltatások területén, valamint a Shared Service Centerek világában. Ezek egynegyede angolul futott, fele pedig blended learning programként, az Act2Manage applikációval kombinálva. Írtam 85 magyar és angol cikket, az e-könyveim letöltéseinek száma pedig átlépte a 150 ezret.

10 ügyfélnél indult vagy folytatódott az Act2Manage applikáció használata, elősegítve a vezetői viselkedésváltozást (ebben tevőlegesen nem vettem részt, a munkatársaim intézték). Két fontos mobil mikrotanulási fejlesztést valósítottunk meg 2019-ben, és teszünk közzé jövő év első hónapjaiban: vezetőfejlesztő appunkat visszajelzéskérő funkcióval bővítettük, amin vagy másfél évet gondolkodtunk és reszelgettünk, valamint a beosztott szellemi dolgozók soft-skill fejlesztését segítő Act2Improve applikáció 1.0 verzióját. Kidolgoztuk továbbá a témában nagy gyakorlati tapasztalattal bíró partnerünkkel a Tudatos Lean Vezetés program koncepcióját, mely jövőre már elérhetővé válik ügyfeleink számára, kombinálva az ugyancsak készülő Act4Lean appal. Természetesen a felsorolt eredmények apró töredéke történhetett volna meg, a Menedzsmentor immáron 10 fős csapata nélkül. Ja, és el ne feledjem az év utolsó céges megaprojektjét: ismét készült karácsonyi zene és videoklip, nem kis erőfeszítéssel és időbefektetéssel. Ide kívánkozik továbbá, hogy hálás vagyok barátomnak és üzlettársamnak, Dobay Robinak, aki biznisz érdekei ellenére is partner volt az Egyensúly-alapelvű évtervezésemben, bizonyítva újfent, hogy amellett, hogy vérbeli üzletember, elsősorban jó ember.

Magán vonalon terveztük, hogy a gyerekek külön szobába költöztetését megoldjuk, valamint hogy kétszer elvisszük őket külföldre, és ezek meg is történtek. Igyekeztük a gyerekek iskolai munkáját, sportolását és zenetanulását legjobb tudásunk szerint támogatni, ezeket prioritásként kezelni. Megtanultam SUP-olni (ezt speciel nem terveztem), ami részemről nem kis teljesítmény, valamint letekertem 4728 km-t, ez kétharmadával több, mint amit bármely korábbi évben bicikliztem, és több mint duplája annak, ami a tervben szerepelt. 10 hónapon át sikerült tartani a tervezett testsúlyt is, viszont elég volt egy hét all inclusive nyaralás november elején, valamint két hét torokgyuszi, hogy ennek odabasszon. 🙂 Na de majd tavasszal ez is helyére kerül, amikor újra nyeregbe pattanhatok. Személyes terveim között szerepelt továbbá, hogy a gyerekek iskolájának kommunikációs csoportjához érkező megrendeléseket kiszolgáljuk, valamint a standard feladatokat elvégezzük a csapattagokkal közösen, és ez is megvalósult.

Még egy dolog terven felül: az ünnepek előtti napokban szakmailag lektorálom Robi rövidesen megjelenő könyvét, melynek címe: Mégis, mire számítottál?

Természetesen ez az év se volt fenékig tejfel, történtek szarságok is, mint mindenkivel, de 2018-hoz képest szerencsére elenyésző mértékben, úgyhogy erre nem vesztegetnék több sort.

Az utóbbi években nem nagyon osztottam meg a blogon ilyesmit, mint amit fent leírtam az üzleti és magándolgaimból. De most megtettem, hátha másokat is inspirál arra, hogy értékeljék az idei évüket, levonják a tanulságokat, és szükség szerint más irányba kormányozzák életük vitorlását. Ha már az az életfeladatom, hogy átadjam a tudásomat, tapasztalataimat…

More blog posts:

itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »