Management haiku kóstoló

Már több mint egy hónapja nem írtam semmit a blogra, aminél persze van nagyobb probléma is manapság a Föld nevű bolygón, így aztán vélhetően nem sok embernek tűnt ez fel. Tudom azért, hogy vannak rendszeres olvasók, nekik mondom, hogy különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen hiányzott az ihlet, nem akadt olyan téma, ami ebben a formában kívánkozott volna ki belőlem. Beugrott azonban, hogy épp ma 11 éve indult útjára a blog, úgyhogy igazán megérdemli, hogy ismét szülessen rajta egy blogpost.

Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban ide nem sok minden került fel, más formában azonban dolgozott bennem az alkotási és közlési inger. Még valamikor az év elején olvastam el újra Greg McKeown Lényeglátás (Essentialism) című, valamint Leo Babauta A kevesebb ereje című könyvét. Ez utóbbi első oldalain ír Babauta a haiku nevű japán versformáról, ami három sorból és mindössze 17 szótagból áll (5+7+5 elosztásban), a szerzőjének pedig eme szigorú formai keretek és terjedelmi korlátok közé szorítva kell kifejeznie üzenetét. Hogy ez sikerüljön, minden fölösleges szót el kell távolítania, és csak azokat megtartani, amelyek feltétlenül szükségesek a gondolat közléséhez. Ki is próbáltam azonnal, és felettébb szórakoztató játéknak, agytornának találtam. Eszembe jutott, hogy vajon tudnék-e a saját témámban, a vezetéssel kapcsolatosan ilyen rövid üzeneteket megfogalmazni, betartva a haiku forma által előírt kereteket. Azért tűnt ez elég nagy kihívásnak, mert a vezetéssel összefüggő okosságok nem feltétlenül általános érvényűek, helyzetfüggők lehetnek, vannak kivételek, stb. Mégis arra jutottam, hogy meg fogok próbálni elgondolkodtató üzeneteket fabrikálni, letéve a voksot egy-egy irányelv mellett. Akkor is, ha a kép árnyalására nincs lehetőség. Azóta már több mint száznyolcvan darab készült belőlük, és az első negyven egynéhányat egyesével megosztogattam a LinkedIn-en, többnyire munkanapokon. Az eddig megjelentekből válogattam ide egy kóstolót, azok közül, amelyek a személyes kedvenceim.

Az alábbi 11 management haiku a Tudatos Vezetés blog szülinapi tortájának gyertyái, fogadjátok szeretettel!

1
Bizalmat épít,
hogyha betartod, amit
másnak ígértél.

2
Sose mulaszd el
megdicsérni, ha van mit!
Ingyen motiválsz.

3
Két füled, egy szád
nem véletlen nőtt neked.
Eszerint használd!

4
Ami nem oké,
azt tedd szóvá mielőbb!
Ne érleld! Rohad.

5
Tudni nem elég.
Csinálni és szokássá
építeni kell.

6
Ha motiválni
nem tudod, legalább a
kedvét ne vedd el!

7
A vezetői
munka svájci bicskája
a beszélgetés.

8
Teljesítmény és
fejlődés a lábnyomod.
Így szolgálhatsz mást.

9
Önállóságot
ha elvársz, szabadságot
kell adnod hozzá.

10
Hülyének tűnve
kérdezni sokkal jobb, mint
hülye maradni.

11
Ha nem értik, hogy
miért, csak kezeket kapsz
majd, szíveket nem.

Ha kíváncsi vagy a többire is, vagy érdekelnek a következők, a LinkedIn megosztásaim között lehet őket követni. Újabb blogbejegyzésekkel pedig akkor fogok jelentkezni, amikor újra indíttatást érzek majd hozzájuk. Addig is vigyázzatok magatokra, maradjatok “koronázatlan” királyok!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát, majd pedig mindenki abban bízik, hogy a résztvevők a hallottak alapján varázsütésre megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hiedelemrendszerüket, viselkedésüket és szokásaikat, sőt, fejlődni fognak a képességeik. Aztán kerek szemekkel csodálkozik mindenki, hogy az ég világon semmi nem változik.

Read more »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”

Read more »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata.

Read more »