Management haiku kóstoló

Már több mint egy hónapja nem írtam semmit a blogra, aminél persze van nagyobb probléma is manapság a Föld nevű bolygón, így aztán vélhetően nem sok embernek tűnt ez fel. Tudom azért, hogy vannak rendszeres olvasók, nekik mondom, hogy különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen hiányzott az ihlet, nem akadt olyan téma, ami ebben a formában kívánkozott volna ki belőlem. Beugrott azonban, hogy épp ma 11 éve indult útjára a blog, úgyhogy igazán megérdemli, hogy ismét szülessen rajta egy blogpost.

Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban ide nem sok minden került fel, más formában azonban dolgozott bennem az alkotási és közlési inger. Még valamikor az év elején olvastam el újra Greg McKeown Lényeglátás (Essentialism) című, valamint Leo Babauta A kevesebb ereje című könyvét. Ez utóbbi első oldalain ír Babauta a haiku nevű japán versformáról, ami három sorból és mindössze 17 szótagból áll (5+7+5 elosztásban), a szerzőjének pedig eme szigorú formai keretek és terjedelmi korlátok közé szorítva kell kifejeznie üzenetét. Hogy ez sikerüljön, minden fölösleges szót el kell távolítania, és csak azokat megtartani, amelyek feltétlenül szükségesek a gondolat közléséhez. Ki is próbáltam azonnal, és felettébb szórakoztató játéknak, agytornának találtam. Eszembe jutott, hogy vajon tudnék-e a saját témámban, a vezetéssel kapcsolatosan ilyen rövid üzeneteket megfogalmazni, betartva a haiku forma által előírt kereteket. Azért tűnt ez elég nagy kihívásnak, mert a vezetéssel összefüggő okosságok nem feltétlenül általános érvényűek, helyzetfüggők lehetnek, vannak kivételek, stb. Mégis arra jutottam, hogy meg fogok próbálni elgondolkodtató üzeneteket fabrikálni, letéve a voksot egy-egy irányelv mellett. Akkor is, ha a kép árnyalására nincs lehetőség. Azóta már több mint száznyolcvan darab készült belőlük, és az első negyven egynéhányat egyesével megosztogattam a LinkedIn-en, többnyire munkanapokon. Az eddig megjelentekből válogattam ide egy kóstolót, azok közül, amelyek a személyes kedvenceim.

Az alábbi 11 management haiku a Tudatos Vezetés blog szülinapi tortájának gyertyái, fogadjátok szeretettel!

1
Bizalmat épít,
hogyha betartod, amit
másnak ígértél.

2
Sose mulaszd el
megdicsérni, ha van mit!
Ingyen motiválsz.

3
Két füled, egy szád
nem véletlen nőtt neked.
Eszerint használd!

4
Ami nem oké,
azt tedd szóvá mielőbb!
Ne érleld! Rohad.

5
Tudni nem elég.
Csinálni és szokássá
építeni kell.

6
Ha motiválni
nem tudod, legalább a
kedvét ne vedd el!

7
A vezetői
munka svájci bicskája
a beszélgetés.

8
Teljesítmény és
fejlődés a lábnyomod.
Így szolgálhatsz mást.

9
Önállóságot
ha elvársz, szabadságot
kell adnod hozzá.

10
Hülyének tűnve
kérdezni sokkal jobb, mint
hülye maradni.

11
Ha nem értik, hogy
miért, csak kezeket kapsz
majd, szíveket nem.

Ha kíváncsi vagy a többire is, vagy érdekelnek a következők, a LinkedIn megosztásaim között lehet őket követni. Újabb blogbejegyzésekkel pedig akkor fogok jelentkezni, amikor újra indíttatást érzek majd hozzájuk. Addig is vigyázzatok magatokra, maradjatok “koronázatlan” királyok!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!