Management haiku kóstoló

Már több mint egy hónapja nem írtam semmit a blogra, aminél persze van nagyobb probléma is manapság a Föld nevű bolygón, így aztán vélhetően nem sok embernek tűnt ez fel. Tudom azért, hogy vannak rendszeres olvasók, nekik mondom, hogy különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen hiányzott az ihlet, nem akadt olyan téma, ami ebben a formában kívánkozott volna ki belőlem. Beugrott azonban, hogy épp ma 11 éve indult útjára a blog, úgyhogy igazán megérdemli, hogy ismét szülessen rajta egy blogpost.

Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban ide nem sok minden került fel, más formában azonban dolgozott bennem az alkotási és közlési inger. Még valamikor az év elején olvastam el újra Greg McKeown Lényeglátás (Essentialism) című, valamint Leo Babauta A kevesebb ereje című könyvét. Ez utóbbi első oldalain ír Babauta a haiku nevű japán versformáról, ami három sorból és mindössze 17 szótagból áll (5+7+5 elosztásban), a szerzőjének pedig eme szigorú formai keretek és terjedelmi korlátok közé szorítva kell kifejeznie üzenetét. Hogy ez sikerüljön, minden fölösleges szót el kell távolítania, és csak azokat megtartani, amelyek feltétlenül szükségesek a gondolat közléséhez. Ki is próbáltam azonnal, és felettébb szórakoztató játéknak, agytornának találtam. Eszembe jutott, hogy vajon tudnék-e a saját témámban, a vezetéssel kapcsolatosan ilyen rövid üzeneteket megfogalmazni, betartva a haiku forma által előírt kereteket. Azért tűnt ez elég nagy kihívásnak, mert a vezetéssel összefüggő okosságok nem feltétlenül általános érvényűek, helyzetfüggők lehetnek, vannak kivételek, stb. Mégis arra jutottam, hogy meg fogok próbálni elgondolkodtató üzeneteket fabrikálni, letéve a voksot egy-egy irányelv mellett. Akkor is, ha a kép árnyalására nincs lehetőség. Azóta már több mint száznyolcvan darab készült belőlük, és az első negyven egynéhányat egyesével megosztogattam a LinkedIn-en, többnyire munkanapokon. Az eddig megjelentekből válogattam ide egy kóstolót, azok közül, amelyek a személyes kedvenceim.

Az alábbi 11 management haiku a Tudatos Vezetés blog szülinapi tortájának gyertyái, fogadjátok szeretettel!

1
Bizalmat épít,
hogyha betartod, amit
másnak ígértél.

2
Sose mulaszd el
megdicsérni, ha van mit!
Ingyen motiválsz.

3
Két füled, egy szád
nem véletlen nőtt neked.
Eszerint használd!

4
Ami nem oké,
azt tedd szóvá mielőbb!
Ne érleld! Rohad.

5
Tudni nem elég.
Csinálni és szokássá
építeni kell.

6
Ha motiválni
nem tudod, legalább a
kedvét ne vedd el!

7
A vezetői
munka svájci bicskája
a beszélgetés.

8
Teljesítmény és
fejlődés a lábnyomod.
Így szolgálhatsz mást.

9
Önállóságot
ha elvársz, szabadságot
kell adnod hozzá.

10
Hülyének tűnve
kérdezni sokkal jobb, mint
hülye maradni.

11
Ha nem értik, hogy
miért, csak kezeket kapsz
majd, szíveket nem.

Ha kíváncsi vagy a többire is, vagy érdekelnek a következők, a LinkedIn megosztásaim között lehet őket követni. Újabb blogbejegyzésekkel pedig akkor fogok jelentkezni, amikor újra indíttatást érzek majd hozzájuk. Addig is vigyázzatok magatokra, maradjatok “koronázatlan” királyok!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Read more »

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Read more »

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Read more »