Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.
lajhár

Régóta dolgozom különféle iparágak szervezeteivel, vezetőivel és munkatársaival, és időről időre belefogok némi non-profit aktivitásba is. Ennek során azt a megfigyelést tettem, hogy szektortól teljesen függetlenül (tehát még az sem számít, hogy valaki a verseny- vagy a közszférában tevékenykedik) beleakad az ember néhány gazellába, akik rövid határidővel reagálnak az üzenetekre, önállóak, döntésképesek, proaktív módon javaslatot tesznek a megoldási lehetőségekre, valamint a megbeszélteket gyorsan végrehajtják, vagy ha valami komplexebb dologról van szó, akkor is legalább elindítják a folyamatot késedelem nélkül. A munka pedig pontos, figyelmes, előre gondolkodásról tesz tanúbizonyságot.
Ilyenkor teszi össze az ember a kezét, hogy mekkora áldás az illető, akár közvetlen kollégáról, akár vezetői szinten dolgozó üzleti partnerről, akár feladatvégrehajtóként bekapcsolódó munkatársról, akár egy ügy mellé álló önkéntesről beszélünk. Nemet is gyorsan mondanak, ha úgy látják, hogy valami nem fér bele vagy most nem fér bele számukra. Nem számít, mennyire elfoglalt egyébként az adott személy, a reakcióideje és munkavégzési tempója akkor is teljesen megfelelő, az együttműködő felek számára komfortos.

Ezzel szemben tömegével találkozik az ember lajhárokkal, ahol egy üzenet megválaszolása napokig tart, ha egyáltalán jön bármi válasz. Hetek alatt végeznek el pár perc alatt megoldható feladatokat. Döntések csigalassúsággal születnek, egy megbeszélésnél már a szervezés önmagában hetekig vagy hónapokig húzódik. Nem csoda, hogy ezzel korrelál a leadott teljesítmény is, érzékelhetően egy helyben topognak. Leteszik nagy nehezen a voksukat valamiféle középszar megoldás mellett, amiből aztán ugyanilyen intenzitású kivitelezés lesz, a végén pedig csodálkoznak rajta, hogy se változás, se eredmény nem mutatható ki.

Lehet, hogy nem szép ilyet mondanom, de amikor látjuk az elején, hogy mennyire indul flottul vagy körülményesen megy az együttműködés valakivel, az eléggé prediktív a későbbi közös munka outputjára vonatkozóan, legalábbis az én tapasztalataim szerint. 

Biztos van kivétel, mert mindenre van, és az ellenkezőjére is, de az esetek többségében beigazolódik, hogy aki az elején gazellaként mozog a pályán, arra érdemes gyorsan lecsapni, örülni, mint majom a farkának, hogy vele dolgozhatunk együtt, és gondosan őrizgetni ezt az értékes kapcsolatot. Fontos témáknál pedig hamar beazonosítani a lajhárokat és lehetőség szerint minél kevésbé kényszerülni a velük való kínlódásra.

Ha pedig már nyakig vagyunk a mocsarukban, mihamarabb elkezdeni kikecmeregni belőle. Ez általában egy hátrébb lépést vagy elbúcsúzást jelent egymástól. Nyilván száz százalékban nem fogjuk tudni megoldani, de itt sem árt egy kis elővigyázatosság, később pedig némi tudatos cselekvés.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Miért küzdünk a sokszínűség munkahelyi bevezetésével?

Kutatások és szakmai beszélgetések számolnak be arról, hogy a sokszínűség hogyan növeli a nyereséget, a termelékenységet vagy az innovációt. A DEI (vagy divatosabban DEI&B) már évek óta egyértelműen a HR napirendjén van, de nem is kell mélyreható elemzést végeznünk, mert mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen kihívás a DEI gondolatát keresztülvinni a vezetőkön.

Read more »
jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »