Két 2020-as e-könyv összehasonlító elemzése a Menedzsmentor-istállóból

Azt nem állíthatjuk, hogy a 2020-as év első fele túl kellemes meglepetésekkel szolgált volna a földlakóknak, az viszont saját magunk számára is pozitív értelemben volt meglepő, hogy pont ebben az időszakban jutott el két e-könyvünk is a publikálási fázisba: Dr. Dobay Róbert kollégámé és az enyém.

Míg ő a tavalyi évben már nagyon sokat dolgozott rajta, bennem még idén január elején sem merült fel az újabb könyvírás konkrét szándéka, pedig nagy tervezgető vagyok. A két könyv több szempontból is hasonlít egymásra, de vannak érdemleges eltérések közöttük. Ha már rendhagyó volt az idei érettségi, elképzeltem, miket sorolnék fel, ha a két iromány összehasonlítását húznám ki a szóbelin.

Mégis, mire számítottál? és Az emberi lények tanítása című e-könyvek közös jellemzője, hogy:

  • erős szakirodalmi megalapozottsággal bírnak
  • egy-két évtized személyesen begyűjtött szakmai tapasztalatán alapszik mindkettő
  • könnyen olvasható és érthető a szöveg, esetenként talán még szórakoztató is
  • az életből vett gyakorlati példákkal támasztottuk alá az okosságokat
  • soraikba beleszűrődik egy-két lófasz, ezért a finomabb lelkületű olvasók csak szülői felügyelettel olvassák
  • nem magunkat vettük benne komolyan, hanem azt, amiről írtunk (Peter Ustinov után szabadon)
  • mindkét könyv értelmezhető úgy mint egy kétségbeesett felkiáltás, amit Rátót tanácselnöke intézett a falubeliekhez a Legényanya című filmben: “Álljunk meg, Béláim! Nem jó lesz ez így!”
  • a kendőzetlen kritika megfogalmazása mellett konstruktív javaslataink is vannak, ahol tudunk jobb ötletet mondani
  • kedélyborzoló, bicskanyitogató, elefánt hátán porcelánboltba beügető, kognitív disszonanciát okozó, veszélyes anyagok
  • nem adnak univerzális recepteket, nem kínálnak csodaszereket, céljuk sokkal inkább az, hogy az olvasók vegyék elő (ön)kritikus gondolkodásukat, és úgy tekintsenek rá a megszokott és természetesnek vett működésre
  • mindkettő ingyenesen letölthető

Miben más a két könyv?

  • Robi könyve inkább a szervezeti szintre összpontosít, míg az enyém az egyén szintjére
  • Mégis, mire számítottál? a vállalati gyakorlatban széles körben alkalmazott féligazságokat veszi górcső alá, és csapatja szét húsklopfolóval, az én könyvem pedig a tanulásról és a tanításról szól, elsősorban munkahelyi kontextusban, és az avítt oktatási gyakorlatoknak ver oda péklapáttal
  • a Robié jelentősen bővebb terjedelmű, nagyobb ívű, mélyebb könyv, az enyém a szokásos e-book léptékű
  • Robi könyve az ingyenes letölthetőség mellett egy nemes cél támogatására is felhívja a figyelmet
  • aki mindkettőt elolvassa, annak üvölteni fog, hogy az egyiket egy mérnök-üzletember írta, a másikat meg egy tanár bácsi

Hogy pontosan mire gondoltak a költők, azt nem fogom előemészteni itt, rábízom a nyájas olvasóra, hogy kitalálja saját maga.

Ha a fentiekkel nem sikerült végleg elvenni a kedved a könyvek elolvasásától, akkor íme a letöltési linkek: Mégis, mire számítottál? valamint Az emberi lények tanításaJó szórakozást hozzájuk!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »