Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.
jutalom
Reward

A viselkedéstudomány “reward” alatt egy cselekvés azonnali, pozitív konzekvenciáját érti, ami különféle vágyainkat, szükségleteinket kielégítve jutalmaz meg bennünket. A kézzel fogható, rögtön élvezető jutifalin és társain túl ide tartozik, amikor a legjobbat sikerül kihozni magunkból, teljesítünk egy célunkat vagy elhatározásunkat (még akkor is, ha az valami apróság, ami összejön), befejezünk egy feladatot, nyertesnek bizonyulunk egy versenyben vagy másokkal való összehasonlításban, továbbá a társas megerősítés, azaz az emberektől kapott elfogadás, elismerés, figyelem, ismertség vagy dicséret. Ez utóbbiak a státuszunkat emelik a szűkebb vagy tágabb társas környezetünkben. A szokások épüléséhez leginkább ezek járulnak hozzá, mert az adott külső vagy belső jelre/triggerre/promptra adott cselekvési válaszunk ismétlésének valószínűségét az növeli, ha valamilyen pozitív konzekvenciát tapasztalunk. Jó érzéssel tölt el bennünket. Az ok-okozati összefüggés (mikor mit tettünk és az jó volt nekünk) megerősítésében nagy szerepet játszik a dopamin nevű neurotranszmitter felszabadulása, melynek következtében a cselekvést újra és újra ismételjük, és az egyre automatikusabbá válik. 

Tehát ha az a célunk, hogy egy konkrét viselkedést saját magunkra vagy másokra jellemzővé tegyünk, azaz szokássá építsünk, akkor az azonnali pozitív konzekvenciákra, tehát a “reward”-okra kell fókuszálni elsősorban.

Incentive

Az “incentive” ezzel szemben egy későbbi időpontra, valamilyen feltétel teljesülése esetén ígért jutalom. Ez már nem az automatikus viselkedésismétlésre van hatással, nem a törzsdúcaink által vezérelt szokásrendszerünket veszi célba, hanem a tudatos gondolkodást, döntéshozatalt és tervezést. Ez pedig inkább a homloklebenyi agyterülethez kapcsolódó funkció. Ha vonzó számunkra az adott incentív, akkor meg tudjuk tervezni, hogy mire van szükség az eléréséhez. Az emberek általában a közelebbi jutalmakat választják a későbbi, akár sokkal értékesebb jutalmakkal szemben, ezért gyakran nem elégséges a viselkedésváltozáshoz, ha csak hosszabb távon elérhető incentívekben gondolkodunk.

Érdemes tehát betervezni, vagy épp vezetői szokásunkká tenni azokat a különféle megerősítéseket, amelyek azonnal az egyes cselekvések után következnek a hosszabb távú célok és kapcsolódó incentívek felé vezető úton.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Read more »

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Read more »

A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

Read more »