A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Ennek következtében többnyire azzal éltünk együtt, amit más szarul, értsd szakszerűtlenül és igénytelenül összetákolt, amíg aztán meg nem untuk, és kisebb dózisokban mégiscsak újraépíttettük. Az ismeretségi körömben és a családomban sok példát láttam a másik megközelítésre is, ahogy a semmiből vagy a rommá vert alapokból a végén tényleg egész jó eredmény született. A különbség pedig abból adódott, hogy ők hajlandóak voltak a nyakukba venni azt a bődületes szívást, amivel ez a történet jár (nem csak én ítéltem annak, hanem ők maguk is).

Bármit is építenek az emberek, általában három költségkategóriával szoktak számolni. Az egyik az alapanyag, a másik a munkadíj, a harmadik a projektmenedzsment költség, amibe beleértem a finanszírozás megoldását, a tervezést, az engedélyeztetést, és magának a kivitelezésnek a szervezését-minőségbiztosítását. Azt viszont nem nagyon szokták nevesíteni, hogy az egésszel jár egy szívási költség, ami a megrendelő által ráfordított időt, energiát, idegességet, figyelmi energiát, érzelmi terhet, veszteség- és kudarctűrést, csalódásokat, újratervezéseket, áldozatokat, és további hasonló kellemetlenségeket jelenti. Míg az első három költségnem kiszervezhető, sőt, a vételárba beleépítve utólag pénzzel megvásárolható, a személyesen lerótt szívási költséget vagy hajlandó vagy beletenni, vagy utólag az eredményen fogod érezni az ide vonatkozó számla kifizetésének hiányát. Lehet, hogy már azonnal, lehet, hogy csak néhány év elteltével. Természetesen nem állítom, hogy nem érik a végén csalódások azokat is, akik végigszívnak egy ilyen építkezést, de a befektetett energia mindenképp látszódni fog az outputon.

De nem csak a szó szoros értelmében vett építkezéseknél fontos költségtényező a szívás, hanem az élet más területein szintúgy. Gyakran látom az általam nagyra tartott felső vezetőktől a munka világában, hogy a szívásköltséget hajlandóak alkalmanként “saját zsebből” megfizetni, nem akarják a teljes szívásmennyiséget delegálni az alattuk dolgozó vezetői körnek. Nagyobb problémák, megoldhatatlannak tűnő helyzetek esetén feltűrik az ingujjukat, és közelebb mennek a szituációhoz. Bár azt is megtehetnék, hogy csak a terület felelősének a micsodáját fogják satuba, ők mégis személyesen szívnak a témában.

A vállalkozások építésénél se nagyon lehet megkerülni ezt a kulcsfontosságú költségelemet. Sokféle formát ölthet: megtestesülhet extrém mennyiségű munkavégzésben, kedvezőtlen külső környezeti történések kezelésében, nem várt cégen belüli hasra esésekben, lélekölő darálásban/szarlapátolásban, látványos kapufákban (amikor majdnem sikerül egy nagy üzletet nyélbe ütni), nagyszerű elképzelések megvalósításának kudarcaiban, és még sorolhatnám.

Ha valami jót szeretnénk létrehozni, akkor a fentiek értelmében nem elegendő a pénzzel megvásárolható javakba invesztálni, szükség lesz a megfelelő mennyiségű személyes szívásbefektetés eszközlésére is. Nem az a kérdés, hogy miről álmodozunk, hanem az, hogy miért vagyunk készek szívni annyit, amennyi kell hozzá.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Finding a dream job

“Finding” is a sneaky word, isn’t it? It suggests that the goal is out there somewhere, just waiting to be found. Unfortunately, work isn’t something that suddenly appears to us in an epiphanic moment.

Recently, I had a conversation with a young friend about his job that he described pretty poorly.

Read more »

How can you improve the engagement of your team members?

There’s a ton of research out there about how sustainable success comes from creating a workplace that attracts and retains top talent. You’ve probably heard the phrase “Our company’s most valuable asset is its people” more times than you can count. But what exactly are companies doing to protect and grow this “asset”?

Read more »

Developing Collaboration: A Deeper Dive

Over the past decades, numerous approaches have been tested in the world of training folklore to enhance collaboration in organizations. Perhaps the most widespread approach involves the leadership team attending a “team-building training,” where they engage in various playful exercises to experience the difference between collaboration and competition or work together in training activities that are supposed to foster “aha” moments. Examples include trust falls, helping each other through spiderweb-like structures made of ropes, building rafts from plastic bottles or bridges from spaghetti, walking on fire, or participating in fun games in a forest clearing. The experiences gathered “then and there” are discussed afterwards, and everyone hopes that once back at work, all friction or siloing will be resolved for good. Unfortunately, that’s rarely the case.

Read more »