Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt... Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját... Végül inkább idejekorán megb@szatta vele... :)

János és Viktor kollégák egy gyártócégnél. Reggel 9:10 van és János épp a tárgyalóban feszeng, Viktorra vár, hogy megérkezzen és elkezdhessék a szokásos heti értekezletet. Nem ez az első alkalom, hogy Viktor késik és János már torkig van Viktor felelőtlen hozzáállásával. Jánosnak meggyőződése, hogy Viktor nem tiszteli az idejét és rossz példát mutat a többi kolléga számára is. Amikor Viktor 9:15-kor befut, János egy „veszek neked egy megbízhatóbb ébresztőórát” megjegyzéssel üdvözli. Viktort fárasztják János szurkálódásai, mert azt gondolja, hogy János pontossággal kapcsolatos gumicsontja mögött a kontrollmániája áll, hogy jó vezetőnek tűnjön.

Hogy lesznek értelmes emberek ellenségek?

Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, egy kicsit közelebbről meg kell néznünk a sztori kialakulását. Rajzoltam is hozzá, még létrát is, hátha segít. 🙂

Amikor egy tényt, viselkedést látunk vagy hallunk, a megfigyelésünket egy videókamerához lehetne hasonlítani, ami csak a résztvevők tetteit, szavait rögzíti, az érzéseket, a feltételezéseket és döntéseket nem. A történetben a késés időpontja a közvetlenül megfigyelhető adat. A következő lépcsőben János felcímkézi az adatokat és ekkor kezd az esemény frusztrációt ébreszteni benne: „Viktor egyszerűen nem csapatjátékos, azt hiszi, nyugodtan vesztegetheti az időmet. Rossz példát mutat a cég többi dolgozójának!”
Ez persze egy nem tesztelt feltételezés, mert nem gondol bele abba, hogy más oka is lehet a késésnek. Ezen a ponton János akaratlanul is átfordítja a problémát arra, hogy maga Viktor személye a probléma és a képzeletbeli létra utolsó fokára lép, ahol eldönti mit fog tenni. Jánost elragadták az érzelmek és ez a közelgő interakcióit erősen befolyásolni fogja. Elhatározta, hogy keményebbnek kell lennie, szorosabbra fogja a gyeplőt. Ezt persze nem közli Viktorral így a döntése és gondolkodásmódja továbbra is rejtve marad.

Amikor Viktor belép a szobába, János túl ideges ahhoz, hogy észrevegye, Viktor sápadtnak és fáradtnak néz ki (megfigyelhető adat) mivel az 1 éves gyereke az este nagy részében ébren tartotta a szüleit. János egy szempillantás alatt felrohant a képzeletbeli létrán, érzelmeit egy szóbeli „gyomrossal” fejezi ki: „veszek neked egy megbízhatóbb ébresztőórát”. Nem kérdőjelezi meg a saját sztoriját Viktorról vagy a késés okairól, helyette elkönyvelte, hogy feltételezései Viktor motivációiról és viselkedéséről igazak.

Olykor olyan gyorsan haladunk felfelé létrán, hogy azt hisszük, az érzelmeink közvetlenül abból erednek, amit a másik tett vagy mondott, pedig a valóságban az általunk kreált sztori, ami az erős érzelmek többségét eredményezi. Lássuk be, könnyebb szarkasztikus megjegyzést tenni, mint azt mondani, hogy ismeretlen okokból az illető 10 perccel a megbeszélt idő után még nincs a szobában. Ha János nem tett volna szarkasztikus megjegyzést, belül akkor is forrongott, és ez a negatív energia határozta meg a viselkedését.

Viktoron a sor, hogy felszaladjon a saját létráján. A megfigyelhető adat, hogy János beszólt. Ezt Viktor a vele szemben tanúsított együttérzés hiányának tudja be és úgy érzi, hogy igazságtalanul ítélkeztek felette. Ahelyett, hogy elmagyarázná miért késett, lenéző pillantást vet Jánosra és úgy dönt (anélkül, hogy Jánossal megosztaná ezt) hogy ellenáll minden jövőbeni próbálkozásnak, amely szerinte a mikromenedzsment megnyilvánulása.

Innentől fogva János, Viktor minden viselkedését, tettét és eredményeit azon a szűrőn keresztül ítéli meg, hogy Viktor nem csapatjátékos. Gyakran ellenőrzi a munkáját, a pontos érkezést és a határidőket. A szűrő olyannyira berögzül, hogy János elmulasztja észrevenni azokat az alkalmakat, amikor Viktor nagyon is csapatjátékosra jellemző viselkedést mutat. János viselkedése, pedig bizonyítékot szolgáltat Viktornak arra, hogy a főnöke tényleg egy mikromenedzser. Néhány hónapon belül a kapcsolatuk annyira kiéleződött, hogy már az is nehezükre esett, hogy egy helyiségben tartózkodjanak. Amikor a beszélgetés végére értünk János azt mondta, hogy „ijesztő belegondolni, hogy ez az egész egy 15 perces késéssel kezdődött.”

A magunkban kitalált sztorit tényként kezeljük, úgy viselkedünk mintha igazunk lenne és minden mást úgy értelmezünk, mint a saját sztorinkat alátámasztó bizonyítékot.

Nem mindegy, hogy milyen sztori (feltételezés) jár a fejünkben, amikor valaki felbosszant bennünket, mert nagyon könnyen válik önbeteljesítő jóslattá. Azt tanácsolnám, hogy kérdezz, értsd meg a másikat, hogy valóban úgy van-e, ahogyan gondoltad. Még utána is bőven marad elegendő idő arra, hogy kiereszd a belét. :))))

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »