Hogyan segítheted elő, hogy a beváljon az új csapattag?

Manapság egyre több vezető érti meg, mennyire fontos a munkatársak megtartása, nemcsak azoknál, akik régebben velük dolgoznak, hanem az újonnan érkezetteknél is. Rájöttek, mekkora macera, idő és költség újrakezdeni a keresést, ha emberünk nem válik be a próbaidőben, és az is egyre jobban fáj, hogy valakinek addig is végeznie kell azt a munkát, amin az idejekorán elküldött/lepattanó kolléga ténykedett volna, vagy ha új tevékenységekről van szó, azok elkezdése még tovább fog csúszni.

Nem beszélve az érzelmi terhelésről, amit az okoz, hogy azt hitte, megoldotta ezt a személyügyi kérdést, és most ismét a nullánál tart.

Vannak új kollégák, akiken baromi gyorsan látszik, hogy jó lóra tettünk velük, és nem győzünk csodálkozni, milyen gyorsan válnak önjáróvá, mennyire ügyesek, és a hozzáállásuk is példaértékű. De olyanok is akadnak szép számmal, akik lassabban veszik fel a fonalat, és még három hónap után is inkább csak a potenciált látjuk bennük, igazából túl sok bizonyíték nem keletkezett arra vonatkozóan, hogy tényleg jó választás volt az illető. Jó kérdés, hogy ez kinek a felelőssége. Meglátásom szerint közös, mert nem csak a delikvensen múlik, mit igazol a próbaidő, hanem a vezetőjének is van lehetősége maximalizálni a beválás esélyét, vagy persze az is opció, hogy relatíve passzívan megvárja mi történik. Csak az utóbbi hozzáállásnak a költségét majd a vezető maga fogja megfizetni a későbbiekben. Íme néhány dolog, amit érdemes végiggondolni, ha új munkatárs érkezik a csapatodba. Ha van nálatok HR, ráadásul olyan, aki értéket is teremt, például üzemeltet egy jól kitalált és megvalósított integrálási folyamatot, akkor nem vagy egyedül. Ha nincs vagy nem ilyen a HR, akkor magadra leszel utalva mindebben.

 

Kezdjük rögtön a fogadtatással. A legamatőrebb megközelítés, amikor az új munkatársnak nincsenek meg az eszközei, nincs kialakítva a munkahelye a belépés napjára. Akik ebben profik, egyre többször látom, hogy egyfajta céges “welcome kit” várja az új belépőket amikor megérkeznek, ezeket sokan le is fotózzák, és pozitív meglepetésüket kifejezve ki is posztolják a közösségi médiában. Másokat meg csak szimplán jóérzéssel tölt el. Az is igen lényeges, hogy a beléptetési folyamat előkészítetten, flottul tudjon lezajlani adminisztratív oldalról, illetve legyen akitől strukturáltan, összeszedett módon begyűjtheti az alapvető tudnivalókat.

Gondold végig, hogy fog telni az első napja, figyelembe véve a saját elfoglaltságaidat, és mindazokét, akiknek ebben szerepet szánsz! Felettébb illúzióromboló az első napon csak tengeni-lengeni.

A következő megfontolandó idősáv az első hét. Hova kellene eljutnia ebben az időszakban? Kikkel kellene megismerkednie, miket kéne betanulnia rögtön az elején, milyen konkrét feladatokba lehetne már bevonni ilyen hamar?

Mit szeretnél belőle meglátni, és hova kellene elérnie a próbaidő alatt? Miből fogod megítélni, hogy bevált-e? Hogyan szándékozod segíteni a beválását ebben az időszakban és milyen strukturális keretek között? Ki tudna még ebben támogatást nyújtani számára a kollégák köréből? Az nem jó, ha valakire csak rálőcsölöd, hogy majd ő betanítja. Neked is van itt dolgod, meg annak is van más munkája, akikre számítasz a betanításban, integrálásban.

Az se árt, ha ránézel a Gallup Q12-re és check-listaként kezeled azt. Erről még réges régen írtam, itt elolvashatod.

Az utolsó kritikus tényező, amit kiemelnék, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Az első napokban minden nap célszerű rákérdezni a munkaidő vége felé, hogy miként mentek a dolgok. Egyébként pedig a heti 1/1-es találkozó mindenképp indokolt, hogy lásd, mivel haladt és mivel kevésbé, tudjatok célokat meghatározni és nyomon követni a következő hétre, folyamatosan rajta tartsd az érzelmi ütőerén az ujjadat, és te is tudj szólni rendszeresen, amikor valami pozitív tapasztalatod van vele kapcsolatban, vagy ha esetleg korrigálni kell a munkáján, hozzáállásán, viselkedésén. Ne érjen senkit derült égből villámcsapásként, amikor a próbaidő közepén vagy végén az egyik fél bemondja az unalmast!

A fentiek természetesen nem garantálják, hogy beválik az új csapattag (elképzelhető, hogy tőled teljesen független, személyes okból dönt úgy, hogy nem marad), de vezetőként mindezekkel meg tudod növelni ennek a valószínűségét, és csökkented azt a szívásmennyiséget, ami egy próbaidő során/végén távozó vagy elengedett munkatárs által keletkezik.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »