Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Ha volt már szerencséd többször ilyen riportot böngészni, megfigyelhetted, hogy pl. a vezetők fizetésében tisztán kirajzolódik egy egyre emelkedő tendencia, azaz évről évre egyre többet keresnek. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért?

Egyrészről nyilván a pénz inflációja vagy a piaci, politikai körülmények is szerepet játszanak ebben. Előfordulhat, hogy egy iparágnak jobban megy, így ott többet tudnak fizetni vagy épp egy vezetői munkakör fontosabbá válik a vállalatok számára. A Booz-Allen-Hamilton tanácsadó vállalat rendszeresen publikál globális kutatást a témában. Ha közelebbről megfigyeljük az emelkedések mértékét, aligha magyarázhatók a növekmények pusztán a piaci, iparági körülményekkel.

Érzésem szerint másik két fontos dolog is szerepet játszik a vezetők fizetésének növekedésében. Az egyik hatás egy kicsit öngól-szagú, ugyanis magában az összehasonlítással van baj. Érthető az összehasonlítás iránti vágy, hiszen így könnyebb felmérni, hogy hol is állunk. Eddig ez rendben is lenne, de az a kérdés, hogy mihez kezdünk az információval. Ha megnézünk egy álláshirdetést mindenki versenyképes fizetést kínál, ami leggyakrabban a piaci átlag felett van valamicskével. Logikus megközelítés, hiszen az a pici pont elég ahhoz, hogy odacsábítsák a jelölteket. És így el is érkeztünk a saját gólvonalunkhoz. Gondoljuk meg, hogy mi fog történni a következő évben egy vezetői átlagfizetéssel akkor, ha a többség picivel az előző évi átlag feletti csomagot kínált? Nem bonya matek, következő évben a piaci átlag egy picivel magasabb lesz.

Másrészről olykor már szemmel is nehéz követni ahogyan a CEO-k, felsővezetők  váltogatják a munkahelyüket, a BAH riportja szerint, a legtöbb esetben nem önszántukból. Egy pillanatra helyezd magad a vezetők helyébe… Gondold meg, hogy nem kérnél-e több pénzt akkor, ha a statisztika szerint nagy valószínűséggel ki fognak rúgni 2 éven belül? Szerintem de.

Kicsit olyan 22-es csapdája ez az egész: ha sokat fizetnek egy vezetőnek, érthetően nagyobbak lesznek az elvárások vele szemben. Mivel azoknak nem tud megfelelni, így kirúgják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magasabb fizetések miatt több lesz a kirúgások száma, emiatt viszont a vezetők több pénzt fognak majd kérni.

Faramuci, ugye?


Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

lajhár

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Read more »