Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Nem vitatva természetesen, hogy szuper dolog, amikor valaki olyan pályafutásra talál, amiben értelmet lát, mások is értékelik, kiváló benne és élvezi is. Az emberek nagyobbik hányada azonban nem is nagyon tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a szenvedélye. Vagy hogy milyen munkával foglalkozna, ha nem nehezedne rá egyáltalán a jövedelemtermelés kényszere.

Cable amellett argumentál, hogy ilyen esetben nagyobb segítség, ha inkább a vízhólyagokat keressük (“Follow your bliss” helyett “Follow your blister”), azaz olyan tevékenységeket, amelyekhez vissza-visszatérünk, annak ellenére, hogy nincs külső kényszer, és még nem is feltétlenül érezzük azt, hogy már olyan baromi profik lennénk benne. A pozitív pszichológia egyik atyja, Martin Seligman kérdése is adhat ötletet: Mi az a tevékenység, amit már gyerekkorodban is végeztél, és még mindig szívesen csinálod? Aztán további fogódzókat is kínál a szerző: Van olyan dolog, ami miatt magadtól felkelsz korábban, vagy még akkor is elmerülsz benne késő este, amikor a család már nyugovóra tért? Vagy amit sosem kell a tennivalók listájára felírni, mégse mulasztod el megtenni?

Sok emberrel beszélgettem már arról, hogy a munkájukban nem találják meg azt a hajtóerőt, amire igazán vágynának. Ismerik a tanácsot, Steve Jobs is megmondta, hogy hallgassanak a szívükre és az intuíciójukra. De hiába fülelnek, nincs olyan dolog, ami igazán a szenvedélyük lenne. Vagy épp szerteágazó az érdeklődésük, és egyik se nagyon kapcsolható össze konkrét munkatevékenységgel. Folyamatosan frusztrálja tehát őket a belső elvárásuk, hogy a szenvedélyüknek megfelelő munka tenné őket egyszer elégedetté, csak hát lövésük sincs, miként tehetnének szert olyanra. Pedig az is teljesen oké, hogyha az ember a munkájának csupán egyes aspektusait végzi erős belső motivációval, sőt még az is, ha a vízhólyagjait épp a munkán kívül találja meg. Mivel ritmikus lények vagyunk, folyamatosan szükségünk van töltekezésre. Míg fizikai tekintetben a belégzés, a táplálék, a mozgás és a pihenés segít bennünket a működésünk fenntartásában, lelkileg például a társas kapcsolatok, mások irányába megnyilvánuló kedvességünk, és a számunkra erőt adó, feltöltő tevékenységek tankolnak belénk szuflát. Ha sikerül többet csinálnunk abból a fajta munkából vagy munkán kívüli ténykedésből, amihez önkéntelenül vissza-vissza konvergálunk, még ha kihívást is jelent számunkra, több erőnk lesz a számunkra kevésbé vonzó részeihez a napnak.

Saját nézőpontomból a legfontosabb üzenete ennek a vízhólyagos felvetésnek az, hogy ha valaki számára nem egyértelmű, hogy mi az igazi szenvedélye, vagy mi végre tartózkodik ezen a bolygón, akkor ahelyett, hogy ezen folytatná a kesergést, és érezné magát folyamatosan szarabb helyzetben annál a viszonylag kevés embernél, aki szerencsésen beletrafált, figyelmét átirányíthatja egy könnyebben megválaszolható feladványra. Megfigyelheti azokat a dolgokat, amelyekhez rendre visszatér saját indíttatásból, és azokból igyekezhet többet beiktatni az életébe. A szenvedély görcsös keresését pedig elengedni, amíg nem tör felszínre esetleg magától.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!