Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Nem vitatva természetesen, hogy szuper dolog, amikor valaki olyan pályafutásra talál, amiben értelmet lát, mások is értékelik, kiváló benne és élvezi is. Az emberek nagyobbik hányada azonban nem is nagyon tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a szenvedélye. Vagy hogy milyen munkával foglalkozna, ha nem nehezedne rá egyáltalán a jövedelemtermelés kényszere.

Cable amellett argumentál, hogy ilyen esetben nagyobb segítség, ha inkább a vízhólyagokat keressük (“Follow your bliss” helyett “Follow your blister”), azaz olyan tevékenységeket, amelyekhez vissza-visszatérünk, annak ellenére, hogy nincs külső kényszer, és még nem is feltétlenül érezzük azt, hogy már olyan baromi profik lennénk benne. A pozitív pszichológia egyik atyja, Martin Seligman kérdése is adhat ötletet: Mi az a tevékenység, amit már gyerekkorodban is végeztél, és még mindig szívesen csinálod? Aztán további fogódzókat is kínál a szerző: Van olyan dolog, ami miatt magadtól felkelsz korábban, vagy még akkor is elmerülsz benne késő este, amikor a család már nyugovóra tért? Vagy amit sosem kell a tennivalók listájára felírni, mégse mulasztod el megtenni?

Sok emberrel beszélgettem már arról, hogy a munkájukban nem találják meg azt a hajtóerőt, amire igazán vágynának. Ismerik a tanácsot, Steve Jobs is megmondta, hogy hallgassanak a szívükre és az intuíciójukra. De hiába fülelnek, nincs olyan dolog, ami igazán a szenvedélyük lenne. Vagy épp szerteágazó az érdeklődésük, és egyik se nagyon kapcsolható össze konkrét munkatevékenységgel. Folyamatosan frusztrálja tehát őket a belső elvárásuk, hogy a szenvedélyüknek megfelelő munka tenné őket egyszer elégedetté, csak hát lövésük sincs, miként tehetnének szert olyanra. Pedig az is teljesen oké, hogyha az ember a munkájának csupán egyes aspektusait végzi erős belső motivációval, sőt még az is, ha a vízhólyagjait épp a munkán kívül találja meg. Mivel ritmikus lények vagyunk, folyamatosan szükségünk van töltekezésre. Míg fizikai tekintetben a belégzés, a táplálék, a mozgás és a pihenés segít bennünket a működésünk fenntartásában, lelkileg például a társas kapcsolatok, mások irányába megnyilvánuló kedvességünk, és a számunkra erőt adó, feltöltő tevékenységek tankolnak belénk szuflát. Ha sikerül többet csinálnunk abból a fajta munkából vagy munkán kívüli ténykedésből, amihez önkéntelenül vissza-vissza konvergálunk, még ha kihívást is jelent számunkra, több erőnk lesz a számunkra kevésbé vonzó részeihez a napnak.

Saját nézőpontomból a legfontosabb üzenete ennek a vízhólyagos felvetésnek az, hogy ha valaki számára nem egyértelmű, hogy mi az igazi szenvedélye, vagy mi végre tartózkodik ezen a bolygón, akkor ahelyett, hogy ezen folytatná a kesergést, és érezné magát folyamatosan szarabb helyzetben annál a viszonylag kevés embernél, aki szerencsésen beletrafált, figyelmét átirányíthatja egy könnyebben megválaszolható feladványra. Megfigyelheti azokat a dolgokat, amelyekhez rendre visszatér saját indíttatásból, és azokból igyekezhet többet beiktatni az életébe. A szenvedély görcsös keresését pedig elengedni, amíg nem tör felszínre esetleg magától.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »
ötletek temetője

Yoda mesternek üzenem: van olyan, hogy próbálni

Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!