Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.
vízilabda

Végre eljött az idő, hogy kertmoziban csíptethetjük magunkat szénné a szúnyogokkal. Tavaly “A nemzet aranyai” című filmet adták, a Kemény Dénes által irányított, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdacsapatról, ami persze dinamikusan változó formáció volt, tulajdonképp három “generáció” elegye alkotta. A film egy több mint tíz éves időszakra fókuszált, európai és világversenyeken játszott mérkőzésrészletekkel, és rengeteg visszaemlékezéssel a játékosok, a szövetségi kapitány és az ellenfelek részéről. Mivel az idősebb játékosokkal kb. egykorú vagyok, volt szerencsém annak idején figyelemmel kísérni a történetüket, de nem fanatikus szurkolóként, hanem alkalmi sportkedvelő tévénézőként.

Teljesen szubjektív módon kiemelnék néhány érdekességet, amelyek engem megfogtak a filmből:

  • Rögtön az elején kiemelték a játékosok, hogy milyen kiváló kapcsolat alakult ki közöttük a válogatottban, és hogy ezt korábban nem feltétlenül tapasztalták. A munka, a magas szintű teljesítmény és a mély, baráti kapcsolatok a közhiedelemmel ellentétben nagyon jól összeegyeztethetők. Csakúgy, mint a humor, a jókedv és a lazaság. Persze akkor, ha ott van mellette a profi hozzáállás és a kemény munka is.
  • A vezetők (edző, csapatkapitányok) és a csapattagok intenzív, folyamatos és őszinte kommunikációja elengedhetetlen a fenntartható, magas szintű teljesítményhez.
  • Egy diverz csapatban mindig más tud lenni a nyerőember. Egyrészt nem mindig ugyanazzal tudsz győzni, másrészt mindenki máskor van épp csúcsformában.
  • Rengeteg olyan tétmérkőzés volt (negyeddöntők, elődöntők, döntők), ahol a csapat a meccs elején jelentős hátrányból indult, ahol szinte az egész mérkőzésen futott az eredmény után, vagy ahol az utolsó percekben még az ellenfél vezetett, mégis sikerült a végén győzni. Nem adták fel.
  • Bár mindenki a három olimpiai aranyra emlékszik, akár 2-3 olyan év is lehetett közöttük, amikor egy-egy világbajnokságon vagy világkupán nem sikerült a dobogó tetejére állni, vagy már korábban elakadt a csapat a versenyben. Olyan is előfordult, például az első olimpiai arany utáni botladozó években, hogy komolyan megkérdőjeleződött a szövetségi kapitány személye.

Hiába beszélünk tehát a világ legjobbjairól egy sportágban, egyénileg és csapatszinten egyaránt, annyi mindenen múlik az eredményesség, hogy adott esetben hosszú éveken keresztül érezhetik sikertelennek magukat. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy két vagy három év múlva, ha továbbra is rendületlenül próbálkoznak, ne lehetnének újra az abszolút csúcson.

Bár azért óvatosan kell bánni a sportanalógiákkal a vezetésben, hiszen a profi sportolók sok területen különböznek az átlagemberektől, és a teljesítmény-leadás is más keretek között történik. Ezzel együtt nem árt tisztában lennünk nekünk, hétköznapi embereknek is azzal, hogy a rossz kezdés még nem jelent semmit, sőt, a meccs utolsó percében is abszolút lehetséges fordítani, ha egyáltalán kitartunk addig. Ráadásul az, hogy ma veszítettünk, egyáltalán nem jelenti, hogy holnap, jövő hónapban, vagy egy év múlva is ez a sors vár ránk, ha szisztematikusan dolgozunk az ügyünkön. És az is teljesen normális, hogy a szuper eredmények után jön néhány vergődős év, amit újra követhetnek bámulatos történések, ha kitartóan és tudatosan gyakorlunk, alkotunk, haladunk előre az utunkon.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

munka látszata

A munka és a munka látszata

Egyre több ember végez ma olyan munkát, aminek eredményeit egyre nehezebb mérni. Amikor munkáról van szó, mindent az idő határoz meg, nagy hangsúlyt fektetünk rá és közben azt sem tudjuk, hogy bizonyos dolgok mennyi ideig tartanak. Vajon meg tudjuk-e mondani például, hogy mennyi időbe telik válaszolni a kollégánk kérdésére? Mennyi idő alatt alakul ki az első benyomásunk egy üzleti lehetőségről?

Read more »

Hogyan fér meg egymással a growth mindset és az erősségfilozófia?

A 21. század első évtizedeinek két valóban újszerű és korszakalkotó pszichológiai elképzelése a Stanford Egyetemen kutató és oktató Carol Dweck által leírt fejlődési vs. rögzült szemléletmód kérdése, valamint a Gallup Intézethez, személyesen pedig Marcus Buckingham és Tom Rath nevéhez kapcsolódó erősségfilozófia. A két elmélet vezérgondolata, legalábbis első látásra egymásnak ellentmondónak tűnhet, de ha alaposabban belegondolunk, jól összebékíthetőek.

Read more »