Az adott napra rendelkezésünkre álló figyelmi energiánkra sok minden pályázik. Apasztja a munkavégzés, családtagok és más embertársak, az autóvezetés, az értelmes és az értelmetlen beszélgetések, a konfliktusok, a problémák, az általunk kezelt ügyek sokasága, az internetes és egyéb tartalomfogyasztás, a közösségi oldalak végtelen scrollozása, vadidegen emberek hozzászólásainak elolvasása, azokra válaszok írogatása, valamint mindazok a témák, amiknek megengedjük, hogy lefoglalják a gondolkodásunkat. Végül aztán bedőlünk az ágyba, amikor már nem maradt több figyelmünk aznap semmire. Másnap pedig indul újra a mókuskerék. Ha megvizsgálnánk, hogy az adott napra kiosztott 100 egységnyi figyelmünkből hányat fektettünk be értelmesen (értve ezalatt, hogy vagy másokat vagy saját magunkat szolgáltuk vele) és mekkora mennyiséget herdáltunk el belőle, könnyen lehet, hogy elkerekedne a szemünk.
Mostanában lépten-nyomon a fókusz kérdésébe botlok az ügyfelekkel folytatott fejlesztőmunka során, és napi szinten jut eszembe Sir John Whitmore gondolata, miszerint a korábbinál nagyobb mértékű fókuszált figyelem a korábbinál magasabb teljesítményhez vezet. (“Higher than normal focused attention leads to higher than normal performance.”) Kulcskérdés, hogy az ezerféle tennivalóból és impulzusból sikerül-e kiválasztani azt a maréknyit, amivel az adott időszakban behatóan érdemes foglalkozni, és az ott befektetett intenzív figyelem nagy áttétellel, jelentős hozzáadott értéket fog teremteni. Aztán az így előrelökött szekereken, amelyek már lendületbe kerültek, hétről hétre taszajtani egyet-egyet, majd pedig újabb témákat terítékre venni, amelyek a következő időszakokban kívánják a fókuszba kerülést. Kiderülhet, hogy egyes dolgokat elég volt csak elindítani, és a kollégák szépen szaladnak velük tovább, de az is, hogy egyes nehéz, időigényes ügyeken akár hónapokig rajta kell tartani a vezetői fókuszt. Az eredmények szoros összefüggést fognak mutatni azzal, hogy mennyire jól sikerült kiválasztani az igazán figyelmet érdemlő területeket, milyen mennyiségű energia ment beléjük, és az adott időszakban hány ilyennel sikerült előremozdulni. Ez pedig nagyban függ attól, hogy mennyi figyelmet tudtunk az érdemleges dolgokba invesztálni, mennyi porlasztódott szét alacsony hatásfokkal, és mennyit húztunk le a figyelempazarlás klozetjében.
Hiába a nagyfokú tudatosság, hiába van négy lába személyes hatékonyságom lovának, nem győztem botladozni a figyelmem értelmetlen tékozlása terén, midőn volt belőle bőven raktáron a végtelen hómofisz-tengerben. Szerencsére jött az ősz, és megpróbálta a lehetetlent: bepótoltatni velem mindent munkát, ami elmaradt az év során. Mindjárt üvölteni kezdett, mire kell fókuszálni, és minek kell azonnal mennie a levesbe. Maradtak a kontaktmunkák, a családi teendők és a sportból valamennyi. Áldozatul esett az írás, és ment a levesbe a teljes arzenálja az internetes időelbaszásnak.
Megfigyelésem szerint képesek vagyunk összekapni magunkat, és a lényegre szorítkozni, amikor az élet ránk kényszeríti ezt. Sokat profitálhatunk viszont belőle, ha akkor is sikerül jól befektetni a figyelmi energiánkat, amikor épp nem égeti a láva a talpunkat. Ne feledjük Whitmore megállapítását: ahol a több fókuszált figyelem, ott a magasabb teljesítmény!
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!
