Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Az adott napra rendelkezésünkre álló figyelmi energiánkra sok minden pályázik. Apasztja a munkavégzés, családtagok és más embertársak, az autóvezetés, az értelmes és az értelmetlen beszélgetések, a konfliktusok, a problémák, az általunk kezelt ügyek sokasága, az internetes és egyéb tartalomfogyasztás, a közösségi oldalak végtelen scrollozása, vadidegen emberek hozzászólásainak elolvasása, azokra válaszok írogatása, valamint mindazok a témák, amiknek megengedjük, hogy lefoglalják a gondolkodásunkat. Végül aztán bedőlünk az ágyba, amikor már nem maradt több figyelmünk aznap semmire. Másnap pedig indul újra a mókuskerék. Ha megvizsgálnánk, hogy az adott napra kiosztott 100 egységnyi figyelmünkből hányat fektettünk be értelmesen (értve ezalatt, hogy vagy másokat vagy saját magunkat szolgáltuk vele) és mekkora mennyiséget herdáltunk el belőle, könnyen lehet, hogy elkerekedne a szemünk.

Mostanában lépten-nyomon a fókusz kérdésébe botlok az ügyfelekkel folytatott fejlesztőmunka során, és napi szinten jut eszembe Sir John Whitmore gondolata, miszerint a korábbinál nagyobb mértékű fókuszált figyelem a korábbinál magasabb teljesítményhez vezet. (“Higher than normal focused attention leads to higher than normal performance.”) Kulcskérdés, hogy az ezerféle tennivalóból és impulzusból sikerül-e kiválasztani azt a maréknyit, amivel az adott időszakban behatóan érdemes foglalkozni, és az ott befektetett intenzív figyelem nagy áttétellel, jelentős hozzáadott értéket fog teremteni. Aztán az így előrelökött szekereken, amelyek már lendületbe kerültek, hétről hétre taszajtani egyet-egyet, majd pedig újabb témákat terítékre venni, amelyek a következő időszakokban kívánják a fókuszba kerülést. Kiderülhet, hogy egyes dolgokat elég volt csak elindítani, és a kollégák szépen szaladnak velük tovább, de az is, hogy egyes nehéz, időigényes ügyeken akár hónapokig rajta kell tartani a vezetői fókuszt. Az eredmények szoros összefüggést fognak mutatni azzal, hogy mennyire jól sikerült kiválasztani az igazán figyelmet érdemlő területeket, milyen mennyiségű energia ment beléjük, és az adott időszakban hány ilyennel sikerült előremozdulni. Ez pedig nagyban függ attól, hogy mennyi figyelmet tudtunk az érdemleges dolgokba invesztálni, mennyi porlasztódott szét alacsony hatásfokkal, és mennyit húztunk le a figyelempazarlás klozetjében.

Hiába a nagyfokú tudatosság, hiába van négy lába személyes hatékonyságom lovának, nem győztem botladozni a figyelmem értelmetlen tékozlása terén, midőn volt belőle bőven raktáron a végtelen hómofisz-tengerben. Szerencsére jött az ősz, és megpróbálta a lehetetlent: bepótoltatni velem mindent munkát, ami elmaradt az év során. Mindjárt üvölteni kezdett, mire kell fókuszálni, és minek kell azonnal mennie a levesbe. Maradtak a kontaktmunkák, a családi teendők és a sportból valamennyi. Áldozatul esett az írás, és ment a levesbe a teljes arzenálja az internetes időelbaszásnak.

Megfigyelésem szerint képesek vagyunk összekapni magunkat, és a lényegre szorítkozni, amikor az élet ránk kényszeríti ezt. Sokat profitálhatunk viszont belőle, ha akkor is sikerül jól befektetni a figyelmi energiánkat, amikor épp nem égeti a láva a talpunkat. Ne feledjük Whitmore megállapítását: ahol a több fókuszált figyelem, ott a magasabb teljesítmény!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Hogyan építhetsz szokásokat, mondjuk az életminőséged javítására?

A vezetőkkel folytatott mentori munka során nagyban építünk a viselkedéstudósok pl. BJ Fogg munkásságára, aki a Stanford Egyetem viselkedéstervezési intézetének alapítója (Stanford Behavior Design Lab). Tudománya több multimilliárdos biznisz sikerének a kulcsa, de mi is profitálhatunk belőle a saját privát életünkben. Alább elmesélek egy valós történetet, melynek hőse épp a viselkedéstudósok által is igazolt tényezők segítségével könnyítette meg saját dolgát életmódváltása kapcsán.

Read more »

Finding a dream job

“Finding” is a sneaky word, isn’t it? It suggests that the goal is out there somewhere, just waiting to be found. Unfortunately, work isn’t something that suddenly appears to us in an epiphanic moment.

Recently, I had a conversation with a young friend about his job that he described pretty poorly.

Read more »