Five situations when you shouldn’t coach your colleagues

It is very enlightening to see that more and more companies invest time and money in teaching their managers coaching skills. The days of command and control management are fortunately over. If companies want to survive and prosper, they need to engage the heart and the soul of their employees, not just lease their hands, and the closest person to have a strong impact on those areas is their line manager.

In a 2018 BCG global study, among the Top 5 work preferences were “good relationship with superior”“learning opportunities”, and “career development”, all of which are closely associated with their direct boss acting as coach or mentor.

When managers are practicing a coaching approach at work, some of them tend to overuse it with good purpose, and opt for coaching when they should definitely be doing something else. If that happens too often, their people can get very frustrated and lose trust in coaching altogether. Here are five situations when coaching is not the answer:

When you want to give someone feedback

If you don’t like something you see or experience from a member of your team, you shouldn’t be coaching that out of them with questions. It is your responsibility to articulate your supportive feedback by describing the problem, giving specific examples, and focusing on the issue, not the person. Coaching, however, can be taken out of your toolbox when the solution is designed and action steps are agreed later in the discussion.

When they need input from your experience and/or knowledge

Coaching comes handy when a manager is approached by his or her team members with a problem. In order for your colleagues to develop, it’s ideal that they do the thinking themselves and find their own answers with you helping by listening attentively and guiding the conversation with good questions. However, if the individual doesn’t have the necessary knowledge or experience, this approach will not yield a satisfactory result. In this case, it is much more appropriate for the manager to share relevant experience from the past and/or teach specific bits of knowledge needed to solve the problem.

If you are the one who has to make the decision

There are few things more frustrating for an employee than answering theoretical questions about a situation where he or she does not have decision making authority. It is fully okay for the manager to ask clarifying questions to get a good understanding of the issue at hand, but then it is his turn to make up his mind and give direction for further action.

If your involvement is necessary to escalate something or settle an issue with a peer manager

When listening to your colleague’s problem, it might become evident that your direct involvement will be unavoidable. Certain issues require the weight of your role or stronger presence to sort it out in the management team, and sometimes it may even be necessary to ask support from your superior. In any of these cases, you should turn up your sleeves and initiate action yourself.

When prompt answer/action is critical at the moment

The fifth situation when coaching is not the preferred solution is when there is urgency involved. Even though in a normal situation learning should take precedence, if there is a need to act quickly, it is wiser to make your recommendation on what to do. I deliberately chose the word “recommendation”, as it is very rarely needed to order people around. Yes, if it is really life-threatening emergency. Note: managers facing a lot of stress tend to feel rushed all the time, so make sure you don’t judge all situations urgent, where there is no time for coaching!

While coaching is a great tool that enhances learning, motivation, cooperation and interpersonal relationships, it is critical that you learn, ideally from your own experience, when to use it and when to take a different approach.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »