Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. :-) Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Én elmondtam, leírtam értelmesen, aztán rajtad volt a sor, hogy megértsd. Mivel ez nem jött össze, egyetlen ok állhat a háttérben: te értetted félre. Így aztán az ehetetlen torta tetejére még fújunk egy kis plusz habot megsavanyodott tejszínből, a felelősségáthárítással odaverve egyet a kapcsolatnak is.

Viszonylag egypontnullás kommunikációs alapelv (általában ezzel nyitnak a “Bevezetés a…” című észosztásokon), hogy kettőn áll a vásár: a közlő és a fogadó félen, és az előbbi jól belekódolja a csatornába az üzenetét, osztán aztat fejti meg az utóbbi. Könnyen előfordulhat tehát az is, hogy az a fránya kódolás nem kerekedett olyan faszára, hogy a kommunikációs partnerünk pont azt hámozza ki belőle, ami a szándékunk volt.

Bár elmotoroztam már egy pár órát egyéni és csoportos fejlesztési helyzetekben, és alaposan ki is van találva, hogy mikor mit szeretnék csináltatni a résztvevőimmel, alkalmanként velem is előfordul, hogy nem az történik az instrukciók kiadása után, amit elterveztem, majd pedig közölni próbáltam. Amikor ezt megtapasztalom, akkor gyorsan megállapítom magamban, hogy “apukám, ezt nem sikerült valami jól elmondanod”. Megállítom a tevékenységet, elnézést kérek, és a résztvevőkkel is közlöm, hogy nem sikerült jól instruálnom őket, úgyhogy nekifutok mégegyszer. Olyan is van, hogy pontosító kérdést tesznek fel ilyenkor. Csodák csodájára a második nekifutásnál már mindenki szépen teszi a dolgát.

Természetesen az is megesik, hogy a kommunikációs partner nem figyel oda, vagy az írott anyagot nem olvassa át alaposan, ezért nem érti, amit közölnénk vele. És az is előfordul, hogy úgy néz ki, mint aki érti, de mivel erről nem bizonyosodunk meg, később derül ki, hogy nem értette. Az egyéb esetekben azonban a közlő felelőssége, hogy úgy válassza meg a kommunikációs csatornát, olyan módon fogalmazzon, és annyiszor ismételje el az üzenetet, amit a megértés elérése megkíván. Továbbá a fontos üzeneteknél érdemes erről meg is bizonyosodni, mindkét fél érdekében. Nagyszerű módja ennek az értő figyelem kölcsönös és rendszeres alkalmazása, amikor is a saját szavainkkal összefoglaljuk, ami megértettünk a másik mondókájából.

Egy biztos, ha valaki nem érti, amit üzenni kívánunk neki, az abszolút nem az ő egyszemélyes sara.

More blog posts:

jutalom játékgépen

A változó jutalmak szerepe a viselkedés befolyásolásában

Ahhoz, hogy egy új viselkedésforma megszilárduljon, szükség van arra, hogy újra és újra beváljon számunkra, és jó érzéssel töltsön el, miután elvégeztük. Így gyökereznek meg a jó szokásaink és a rosszak egyaránt. A viselkedéstudomány szerint a szokások fenntartásában a későbbiekben a változó jutalmak (variable rewards) még erőteljesebb hatást gyakorolnak ránk. Nem annak a változatosságnak van jelentősége, hogy mindig más legyen a jutalom, hanem annak, hogy kiszámíthatatlanul érkezzen.

Read more »

Miért küzdünk a sokszínűség munkahelyi bevezetésével?

Kutatások és szakmai beszélgetések számolnak be arról, hogy a sokszínűség hogyan növeli a nyereséget, a termelékenységet vagy az innovációt. A DEI (vagy divatosabban DEI&B) már évek óta egyértelműen a HR napirendjén van, de nem is kell mélyreható elemzést végeznünk, mert mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen kihívás a DEI gondolatát keresztülvinni a vezetőkön.

Read more »
jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »