És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Elmerengtem, aztán sorolni kezdtem. Hát van nekünk ez a féléves Tudatos Vezetés program, abból csináltam személyesen vagy negyven csoportot, meg a kollégáim még negyvenet. Egyes ügyfeleknek már akár 8-10 éve folyamatosan dolgozom. Félig komolyan és félig humorosan azt állítják, hogy a cégüknél kultúraelemmé váltam (persze nem én, hanem a vezetőfejlesztő programunk). Bár nem kerestem, találtam tettestársakat, akiktől rengeteget tanultam, akikkel mindig számíthatunk egymásra, és akikkel közös szekeret is tolunk már hét éve. Fejlesztettünk a témában egy mobil appot, amit egy csomó cégnél használnak, itthon és külföldön is. A tíz éve indított blogra került több mint 800 cikk, és íródott 5 db e-könyv. Megvalósítottuk és publikáltunk négy kutatást együttműködő partnerekkel. Három évig részt vettem egy szakmai szervezet vezetésében, ami abban az időben szökkent szárba. Jó pár cégtulajdonost, ügyvezetőt és N-1-es vezetőt támogattam a fejlődésben vagy céljai elérésében. Készítettünk továbbá két másik átfogó fejlesztőprogramot a kollégáimmal: az egyik a csapatkohézió erősítését, a másik a tudatosabb tanítási tevékenységet szolgálja. Viszonylag régóta minden évben van legalább annyi (vagy több) munkám, mint amennyit szeretnék végezni, proaktív értékesítési erőfeszítés nélkül. Szóval így visszatekintve az elmúlt évtizedre, egész jól állok azzal a saját vezetőfejlesztő praxis dologgal, amiről legutóbb meséltem neki.

Fura volt ezt így végigdarálni, mert ezek szerint egy évtized alatt azért számottevő mennyiségű dolog történt, de leginkább azzal volt meglepő szembesülni, hogy tizenegy-két éve (kb. 35 évesen) ezekből szinte semmi sem volt még meg, és nagyjából a fele még csak eszembe se jutott, hogy én valaha ilyesmivel foglalkozzak. Csak egy irány, ami felé szerettem volna tendálni, és egy frissen fejlesztett, alig pár helyen kipróbált, az uralkodó vezetőképzési trendekkel szakító koncepció és program.

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel? Netán valósultak-e meg olyan dolgok, amikre még csak nem is gondoltál? Talán számodra is tartogat némi jó érzést, hogy mennyi mindennel előre lehet haladni ennyi idő alatt, ha tartósan nyomja bele az ember az energiát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »