Elrontjuk a vezetők fejlesztését, ahol csak lehet

Miközben nézegettem a tréningpiac alakulását Magyarországon, találtam egy érdekes összefoglalót Steve Glaveskitől az amerikai viszonyokról. Mondhatnánk, hogy oké, de az másik kontinens, de talán felfedezhetünk párhuzamokat a nálunk uralkodó megközelítésekkel. A vállalatok dollármilliárdokat fektettek évről-évre a belső tréningekbe és oktatásokba, de vajon megérte?

Nem igazán, ha figyelembe vesszük, hogy:

  • Egy 2016-os felmérésben résztvevő menedzserek 75%-a nem elégedett a munkahelyén elérhető tréning lehetőségekkel;
  • a munkavállalók 70%-a úgy gondolja, hogy nem rendelkezik a pozíciójához szükséges készségekkel;
  • a képzési programokon résztvevő dolgozók mindössze 12%-a hasznosítja a tanultakat;
  • a McKinsey felmérése alapján válasz adóinak csupán 25%-a gondolja úgy, hogy a munkahelyi oktatási programok javítanak a produktivitáson.

Összefoglalva a szerző gondolatait és egy kicsit a vezetői tréningekre fókuszálva, nemcsak a hatékonysággal van probléma, egy pöppet véres a torka az egész hozzáállásnak.

Tanulás a rossz okok miatt.

A vezetők sokszor nem azért tanulnak, hogy hasznos készségeket sajátítsanak el, sokkal inkább amiatt, mert fel lehet vele vágni, így jelezve másoknak, hogy ők biza edukáltak. Az oktatási kreditek bezsákolásával vagy a tréningkel négyzetméterre történő fogyasztásával sokszor csak az előléptetés valószínűségét akarják javítani. A képzés-fejlesztésért felelős kollégák pedig kiváló motivációt nyújtanak ehhez azzal, hogy hibás faktorok alapján mérik sikerességet. Például a megszerzett képzési kreditek mennyisége az üzleti hatás figyelése helyett. Bár az előbbi könnyebben mérhető, de végeredményben nem hatékony, hiszen a hibás ösztönzők hibás eredményeket szülnek:

  • Rosszkor tanulunk. Az emberek akkor tanulnak a leggyorsabban, ha kénytelenek. Bár Edwin Locke pszichológus a közelmúltban, úgy uszkve 53 éve, kimutatta a rövid visszacsatolási ciklusok hatékonyságát és megalkotta a tanultak gyakorlatban való hasznosításának motivációs elméletét, úgy tűnik, kell ennek még 1-2 fényévtized, hogy megérkezzen a corporate buksikba. Történik ugyanis, hogy a vezetők még ma is abban az ütemben tanulnak, ahogyan az L&D képes megszervezni valamit. Ez a valami pedig többnyire kimerül egy olyan sablon tananyagban, ami pozíciójuk szempontjából kevésbé releváns, így a fejlődésükön ez pont tetten is érhető. Pontosabban nem igazán érhető tetten bármi is.
  • A rossz dolgokat tanuljuk. Ha szeretnél purgatóriumi hangulatot csempészni egy kollégád átlagos, munkás napjába, küldd el egy „konfliktuskezelés” vagy egy „… szemléletű vezetés” tréningre. A pontok helyett bármilyen random behelyettesítéssel használhatod a growth mindset, agilis, jövőbiztos, paradigmaváltás, coaching, stb. kifejezéseket, garantáltan kifingatod azt a pici lelkesedést is, amit a téma iránt mutat, mert igénye lenne. Csak nem erre.
  • Gyorsan elfelejtjük, amit megtanultunk. Az elsőéves egyetemi hallgatók szinte azonnal elfelejtik a középiskolás tananyag 60%-át, ahogyan a vezetők is gyorsan elfelejtik a tanultakat. A „Felejtési görbe” már a XIX. században prímán fel lett fedezve; Hermann Ebbinghaus rámutatott arra, hogy ha az új tudást nem használjuk, mindössze hat nap alatt elfelejtjük az információ 75%-át. Gondolhatnánk nem nagy cucc. Úgy sem, ha onnan nézzük, hogy kevesebb, mint egy hét alatt bukod a befektetésed háromnegyedét? Bolond angyal befektető, aki nem kap ezen…

Sajnos a fejlesztő programok totál ignorálják a tudományt, a régóta elérhető pszichológiai és neurobiológiai eredményeket. Persze értem azt is, hogy sokkal kisebb erőfeszítés a dellát gyorsan elillanó tudás átadására elcsapni, mint hatékonyabb megoldásokat keresni a piacon. Nem baj, hogy nem finom, de legalább sok.

Minek kellene másképpen történnie?

Fejlesztési folyamatokban, ciklusokban gondolkodj:

  1. Átadjuk a szükséges tananyag alapjait, lényegét (mikronaulás)
  2. A tanultakat rövid időn belül alkalmazzuk gyakorlatban (nem a tréningen, nem a kreált állatorvosi lovon)
  3. Azonnali visszajelzéssel (reflexióval) mélyítjük a megértést
  4. On-the-job támogatást biztosítunk a felmerülő problémás szituációkhoz
  5. Ismételjük a ciklust

Keresd meg 80/20 arányt. Tim Ferriss azt javasolja a 4 órás munkahét c. könyvében, hogy azonosítsuk be a minimálisan tanulható egységet és alkalmazzuk a Pareto-elvet. Ha japánul szeretnénk megtanulni például, akkor azon szavak 20%-ára kell koncentrálni, amiket az esetek 80%-ában használnak. És használjuk ezeket a társalgás során, ahányszor csak lehet.

Alkalmazd a tanulást valós helyzetekben. Arra kérjük a résztvevőket, hogy valós projekteket hozzanak a foglalkozásokra, így releváns lesz a téma, időben tudják alkalmazni a tanultakat, rövidítjük a visszacsatolási ciklust és eredményeket érünk el. A tudás megőrzésének legjobb módja az új ismeretek beépítése a munkába.

Ismételj, irányítsd a tanulást. Hatékony módszer lehet a bizonyos időközönkénti ismétlés, aminek az a lényege a tanulás időbeli szétterjesztése (az anyagot fokozatosan növekvő időközönként kell ismételni, nagyjából egy nap, két nap, négy nap, nyolc nap stb. elteltével). A módszer a távolsághatást (spacing effect) használja ki, ami erős kapcsolatot mutat az információ rendszeres expozíciója és megőrzése között. A tanulmányok azt mutatják, hogy a távolsághatás módszer alkalmazásával a megtanultak 80%-át fel tudjuk idézni 60 nap távlatában – ami jelentős fejlődést jelent.

A tartalom személyre szabása. A mai technológia (de még a régi is) lehetővé teszi a képzés személyre szabását. Lehet pl. a teljesítmény alapján alakítani a leckéket, a tartalmat pedig az illető igényeihez, tanulási stílusához vagy épp ahhoz igazítani, ahol ő tart a fejlődési folyamatban.

Nyújts folyamatos támogatást. Támogasd a vezetőket a tréning után is pl. emailek, hangüzenetek, esetleg chatbotok kombinációjával, hogy biztosítsd a tudás gyakorlati alkalmazását. Vagy használhatod az Act2Manage applikációt on-the-job támogatásra. (Bakker mennyit kellett írnom, hogy ezt a leheletfinom utalást, szinte észrevétlenül el tudjam helyezni a postban… 🙂 )

Támogasd a társas tanulást. Az új készségek elsajátítása az esetek többségében nem a tréningeken történik, a munkavállaók 55%-a egy másik munkatárshoz fordul segítségért. Kihasználhatjuk azt, hogy az emberek tanítás közben is tanulnak, pl. online közösségeket, workshopokat, csoportos vagy páros coachingokat szervezhetünk számukra, hogy segítsük az egymástól tanulást.

Kínálj mikro tanfolyamokat. Adj rövid, „bite size” tanulási lehetőségeket, amelyek emészthető, 3-5 perctől a max. 15 percig terjedő etapok legyenek.

Az eredményekre való fókuszálás

Változtatni kell azon, ahogy a sikert és hatékonyságot méred. Én speciel kevésbé tanítanék valakit azért, hogy okosabb legyen. Sokkal inkább az érdekel, hogy másképp csinálja a dolgokat. Éppen ezért inkább a viselkedés változását kellene mérni, a létrehozott eredményekre kell koncentrálni. Különösképpen azon néhány vezetői viselkedés tekintetében, melyek a legerősebb összefüggést mutatják a munkavállalók elköteleződésével. (Na most nem csempészkedek, nem vagyok burkoló, csak úgy beletolom az arcodba, hogy az Act2Manage appunk ezt is tudja. 🙂 )

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Developing Collaboration: A Deeper Dive

Over the past decades, numerous approaches have been tested in the world of training folklore to enhance collaboration in organizations. Perhaps the most widespread approach involves the leadership team attending a “team-building training,” where they engage in various playful exercises to experience the difference between collaboration and competition or work together in training activities that are supposed to foster “aha” moments. Examples include trust falls, helping each other through spiderweb-like structures made of ropes, building rafts from plastic bottles or bridges from spaghetti, walking on fire, or participating in fun games in a forest clearing. The experiences gathered “then and there” are discussed afterwards, and everyone hopes that once back at work, all friction or siloing will be resolved for good. Unfortunately, that’s rarely the case.

Read more »

Home office szerencsekártya: Lépj vissza a Start mezőre!

Mindig érdekes kicsit szélesebb perspektívából rátekinteni a dolgokra, amikor már túl vagyunk az “aktuális HR trendeken” és egyéb hasonló finghevítéseken.
Kb. másfél-két évtizede még annyira ritka volt a home office, hogy egy kis tanácsadócég résztulajdonosaként saját magam számára is csak összeszorult gyomorral vezettem be a szerdánként otthonról dolgozást. Nem azért, mert ne bíztunk volna a kollégákban, akiknek amúgy se volt munkaidejük, szabadon mozoghattak, hanem amiatt, hogy vajon miként élik meg majd a csapattagok, hogy Tamás “lóg” minden héten egy napot az irodából. Pedig nagy mértékben növelte a hatékonyságot: az otthoni napomon baromi jól haladtam az önállóan végzendő tevékenységekkel, megúsztam 1-1 óra bumlizást oda-vissza a Moszkva térre a dugóban, és sokkal jobban feltöltődve, motiváltabban csináltam az ügyfélmunkát hétfő-kedden, valamint csütörtök-pénteken.

Read more »