Egyének és csapatok megfordítása és irányba állítása

Rengetegszer volt már alkalmam megfigyelni, ahogy a vezetői viselkedés és/vagy a szervezetben uralkodó kultúra kiszívja az összes életerőt az ott dolgozó emberekből. Ahol ez történik, jellemzően olyan témákra fókuszálnak a mindennapokban, mint hogy mi minden szar, ki a hibás, milyen problémák vannak X-szel vagy Y-nal, és milyen előnytelen személyiségjellemzőket tulajdonítunk másoknak.

Tehát tartalmilag egyrészt a negatívumok vannak a középpontban, másrészt pedig az emberek és vélt tulajdonságaik adják az elsődleges beszédtémát.
Több alkalommal kérdeztek már meg arról az ügyfelek, hogy miként sikerül nekem viszonylag gyorsan megfordítani és irányba állítani olyan vezetőket vagy vezetői csapatokat, akiknek a hozzáállását erősen kifogásolták feletteseik, és motivációjukat is megkérdőjelezték. Azt hiszem ott van a kutya elásva, hogy tök másra fókuszálunk, amikor elkezdünk együtt dolgozni. Például:

  • Milyen területeken kellene előrelépni?
  • Hova lenne reális eljutni ezekben a következő pár hónap során?
  • Mi az első lépés, amit a következő egy-két hétben meg tudunk tenni az egyes témákban?

Majd pedig egy vagy két hetes ciklusokban nyomon követjük a haladást, elismerésemet fejezem ki az eredményekkel kapcsolatban, meghatározzuk a következő egy-két hét céljait, finomhangoljuk, amit szükséges, ha pedig nem látom a próbálkozást és a fókusztartást, akkor köntörfalazás nélkül közlöm, hogy így lófaszt se fogunk elérni.

Kifejezetten nem vagyok hajlandó hosszasan vekengeni azon, hogy mennyi minden működik pocsékul és ki mennyire hülye. Maximum egy rövid gőzkieresztés fér bele, utána témát váltunk.

A fenti megközelítés alapját képezik a következők: teljes transzparencia a részemről azzal kapcsolatban, hogy miért vagyok ott és mit fogunk csinálni, őszinteség a visszajelzések terén, tiszteletteljes odafordulás, valamint erős hit abban, hogy a vezető vagy a csapat képes lesz elérni a kitűzött célokat. Ez utóbbinak rendszeresen hangot is adok, és megragadom az alkalmat, hogy rámutassak az út során a bizonyítékokra, amelyeket az eredmények elérése formájában szerzünk. Azt is hangsúlyozom, hogy én is a csapat tagja vagyok, együtt dolgozunk, és közös felelősségünk, hogy sikeressé tegyük őket. Emellett nem vagyok rest visszamenni a megrendelőhöz, és visszajelezni neki, hogy miként tudja segíteni vagy kevésbé nehezíteni a dolgunkat.

Megfigyelésem szerint egy-egy ilyen folyamatnak nem csak az lehet az eredménye, hogy a kollégák irányba állnak és komoly teljesítménybeli fejlődést mutatnak fel, hanem az is, hogy ezt a végtelenül egyszerű megközelítést beépítik a saját vezetői munkájukba és működésükbe, és olyan szubkultúrát építenek a környezetükben, ami a területüket egyre motiválóbb és eredményesebb munkahellyé transzformálja.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Read more »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Read more »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Read more »