Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

DJ-zés a kitartás-elengedés skála potméterén

Néhány hete írtam arról, hogy mit tanulunk és mit nem, ebben az ingoványos időszakában az életünknek. Érkezett egy hozzászólás korábbi munkatársamtól, mely szerint leginkább elengedni tanulunk meg mostanában.

Egyet tudtam vele érteni, de azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy általában pont azzal tudunk előrehaladni, eredményeket elérni, javítani a minőségen, vagy folyamatosan fejlődni, ha nem engedjük el a dolgokat. Persze teljesen jogos, hogy alkalmanként épp az segíti az örvényből menekülést vagy a sebesen sodró folyóban a túlélést, ha abbahagyjuk a kapálódzást. Ezek alapján arra jutottam, hogy itt is, mint számos más területen, a potmétert kell a helyzetnek megfelelően állítgatni. Nézzük meg a szélsőértékeket, és három közbülső állapotot!

Teljes elengedés

Mikor tűnik ésszerűnek ez az opció? Például akkor, ha egyáltalán nem tudjuk kontrollálni, sőt még befolyásolni sem a dolgok alakulását. Vagy akkor, amikor akkora szembeszéllel kellene megküzdenünk, ami már számunkra nem éri meg, túl nagy ára van, indokolatlanul sok energiát kellene befektetnünk. De az is ide tartozik, amikor rájövünk, hogy mégsem olyan fontos valami nekünk, amennyire azt korábban gondoltuk, vagy épp más területekről derül ki számunkra, hogy nagyobb prioritást élveznek.

Engedés abból, hogy azonnal meglegyen a megoldás

Számos olyan szituáció vagy kihívás adódik az életünkben, ami első ránézésre megoldhatatlannak tűnik, vagy legalábbis csak a problémákat és a kérdőjeleket látjuk magunk előtt. Ha azonban nagyon fontos számunkra a téma, akkor nem igazán opció az elengedés. Ilyenkor jön jól az iteratív megközelítés: meghatározzuk, hogy a mai tudásunk szerint mi lehetne a következő lépés, amivel megpróbálkozhatnánk, és azt meg is tesszük. Aztán a tapasztalatok fényében ismét kitaláljuk, hogy merre van az előre, és azt is meglépjük. Szükség esetén pedig irányt váltunk. Szép fokozatosan így araszolunk egyre közelebb a megoldáshoz.

Félgőzzel csinálgatás

Én ezt a fokozatot csak akkor használnám, ha rá vagyunk kényszerülve, de számunkra nem igazán fontos ügyről van szó. Hosszú távon a középszar teljesítmény melegágya, ha ide beragadunk.

Engedés a tökéletesre törekvésből

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem reális a százszázalékos teljesítés. Sőt, meglehetősen sok ilyen szituáció van, főleg amikor kettőn vagy többön áll a vásár. Próbálhatok én minden erőmmel segíteni valakinek, akiben nincs meg a szükséges hajtóerő a változtatásra, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő időszakban próbálkozunk. De nekem az is ide tartozik, amikor elfogadjuk, hogy kénytelenek vagyunk online elvégezni egy személyesen jobb minőségben kivitelezhető feladatot, vagy maszkban próbáljuk belőni a másik ember érzelmi viszonyulását valamihez. A célunk ilyenkor az tud lenni, hogy a helyzetből a lehető legtöbbet kihozzuk, és beérjük 80%-kal.

Kitartás, ha addig élünk is

A csúcsteljesítmény, a jelentős eredmények végképp nem az elengedésről szólnak, sőt. Akkor, amikor más már rég feladta volna, mi nem dobjuk be a törölközőt. A több száz sikertelen és néhány tucat sikeres próbálkozás, az évek alatt meg nem érkező áttörés ellenére nyomjuk rendületlenül, gyűrjük másképp, ha kell. Vagy épp az elveinkből nem engedünk, akármit is vár tőlünk a környezet vagy a piac. Nem érdekel, hányan néznek bennünket komplett idiótának. Amiben hiszünk, azt a végsőkig képviseljük. Ha megkapargatjuk a komoly sikerek felületét, szinte mindig előbukkan egy megszállott ember, aki egy-másfél évtizedet már beleinvesztált a dologba.

Következésképp, a kitartás-elengedés tengelyen is a megfelelő disztingválás a kulcs. Nem az a lényeg, hogy megtanuljunk mindenáron kitartani vagy épp lazán gallér mögé hajítani a leszarom-tablettát, hanem az, hogy ügyesen megválasszuk, mikor melyik szolgálja inkább az érintetteket, magunkat is beleértve.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »