Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve az eső kopogásáról a háztetőn, vagy az általa megáztatott kutya szagáról.

Először azt hittem, hogy csak én vagyok olyan ostoba, hogy fingom nincs, mi fog történni, annyi változón múlik a dolgok konkrét alakulása, beleértve az országok vezetőinek döntéseit, amelyek egyik pillanatról a másikra képesek kapcsolókat átállítani. Egyik nap még nem jött a víz a csapból, a másikon már tudunk vele fürdeni, meg lehúzni a klozetot, és gyorsan elfelejtjük, milyen is volt víz nélkül kínlódni.

A hétvégén aztán beszéltem két, nálam lényegesen okosabb barátommal, amiből rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül, tehát minimum hárman hasonlóan hülyék lehetünk. Egyiküket felkérték egy online szakértői interjúra, az előre átküldött kérdéseken azonban eléggé elcsodálkozott, tekintve, hogy azokat egy jósnak kellett volna feltenni inkább. Ő viszont bevallja: nem tudja megmondani, mi fog történni. A másikuk pedig épp azt fejtegette a közös elmélkedésünk során, hogy mekkora különbség van a különféle szcenáriókra való értelmes felkészülés-tervezés és a spekulálgatás között.

Persze semmi nem tiltja, hogy a minimálisan rendelkezésre álló információkból és a közvetlen környezetünkben tapasztaltakból saját ízlésünk szerint következtetéseket próbáljunk levonni (lásd az “availability bias” nevezetű kognitív torzítást), én mégis problémásnak látom ezeket a hasraütés-szerű okoskodásokat. Az a gond velük, hogy a szakértők és a véleményvezérek nyilatkozataira sokan odafigyelnek, és ezekre az iránymutatásokra alapozzák akár a saját döntéseiket is. Márpedig az efféle vélekedések leginkább arra emlékeztetnek, amikor általános iskolában a matematika feladatok lehetséges megoldási opcióiként tanultuk a találgatást.

Nyilván vannak viszonylag magától értetődő összefüggések: például ha nem mennek a népek termelőmunkát végezni, akkor abból gazdasági lassulás fog következni, és ez továbbgyűrűzik a keresletre, a jövedelmekre és a munkaerőpiacra, ehhez nem kell nagy tudósnak lenni, hogy belássuk. A részletek azonban annyi mindentől függnek, hogy az esélylatolgátás inkább szócséplés mint hasznos tájékoztatás. Igény és vállalkozó ettől függetlenül bőven van rá.

More blog posts:

3 Ways to Defend Your Calendar

In my experience, 80% of effective time management depends on strategic clarity and rigorous implementation, while only the remaining 20% can be improved by tools and techniques that make you more efficient. The clearer you are about what really matters to you both long term and for the upcoming 6-12 months, the easier it is to stick to them when you make your daily decisions on what you let into your calendar.

Read more »

Opinions have little value

Last year I read an interview with Feri Pal, an extraordinary clergyman, who is also a mental health specialist and a former athlete. A couple of his thoughts grabbed my attention. He came up with the following answer for one of the questions:

Read more »

The Big Leadership Development Myth

Over the last couple of decades, the training industry, hand in hand with corporate HR has developed the following myth: if managers go offsite for a training session once or a couple of times a year, they listen to some smart stuff or play a few games yielding “aha” experiences, gain insights about themselves and others, they go back to work, take a U-turn and change from autocratic assholes to ideal people managers.

Read more »