Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve az eső kopogásáról a háztetőn, vagy az általa megáztatott kutya szagáról.

Először azt hittem, hogy csak én vagyok olyan ostoba, hogy fingom nincs, mi fog történni, annyi változón múlik a dolgok konkrét alakulása, beleértve az országok vezetőinek döntéseit, amelyek egyik pillanatról a másikra képesek kapcsolókat átállítani. Egyik nap még nem jött a víz a csapból, a másikon már tudunk vele fürdeni, meg lehúzni a klozetot, és gyorsan elfelejtjük, milyen is volt víz nélkül kínlódni.

A hétvégén aztán beszéltem két, nálam lényegesen okosabb barátommal, amiből rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül, tehát minimum hárman hasonlóan hülyék lehetünk. Egyiküket felkérték egy online szakértői interjúra, az előre átküldött kérdéseken azonban eléggé elcsodálkozott, tekintve, hogy azokat egy jósnak kellett volna feltenni inkább. Ő viszont bevallja: nem tudja megmondani, mi fog történni. A másikuk pedig épp azt fejtegette a közös elmélkedésünk során, hogy mekkora különbség van a különféle szcenáriókra való értelmes felkészülés-tervezés és a spekulálgatás között.

Persze semmi nem tiltja, hogy a minimálisan rendelkezésre álló információkból és a közvetlen környezetünkben tapasztaltakból saját ízlésünk szerint következtetéseket próbáljunk levonni (lásd az “availability bias” nevezetű kognitív torzítást), én mégis problémásnak látom ezeket a hasraütés-szerű okoskodásokat. Az a gond velük, hogy a szakértők és a véleményvezérek nyilatkozataira sokan odafigyelnek, és ezekre az iránymutatásokra alapozzák akár a saját döntéseiket is. Márpedig az efféle vélekedések leginkább arra emlékeztetnek, amikor általános iskolában a matematika feladatok lehetséges megoldási opcióiként tanultuk a találgatást.

Nyilván vannak viszonylag magától értetődő összefüggések: például ha nem mennek a népek termelőmunkát végezni, akkor abból gazdasági lassulás fog következni, és ez továbbgyűrűzik a keresletre, a jövedelmekre és a munkaerőpiacra, ehhez nem kell nagy tudósnak lenni, hogy belássuk. A részletek azonban annyi mindentől függnek, hogy az esélylatolgátás inkább szócséplés mint hasznos tájékoztatás. Igény és vállalkozó ettől függetlenül bőven van rá.

More blog posts:

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Read more »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Read more »