De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről?

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Amire van ráhatásom:

  • saját céljaim,
  • saját viselkedésem,
  • saját erőfeszítésem/energiabefektetésem,
  • segítséget kérni másoktól eldönteni,
  • kivel barátkozom (óriási hatása van, hogy kivel töltesz sok időt),
  • tanulni az elkövetett hibákból (ahelyett, hogy újra ugyanazokat követném el),
  • vigyázni magamra/gondoskodni magamról (ahelyett, hogy szétbombáznám magamat),
  • kedvesnek lenni másokkal.

Amire nincs ráhatásom:

  • időjárás,
  • betegség (persze amit nem a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel idéztem elő),
  • múltban elkövetett hibák,
  • amit muszáj megcsinálnom (kötelezettségeink, pl.: munka, házimunka, tanulás),
  • amit mások mondanak (akár személyesen, akár a médiában),
  • amit mások gondolnak (ez úgyis csak spekuláció),
  • kedvesek-e mások velem.

Meglehetősen egyszerű dolgokról van szó, végképp nincs benne semmi újdonság, mégis rengeteg figyelmi energiát pazarlunk el a második listában szereplő témákra. Pedig itt két stratégia lényegesen hasznosabb: az elfogadás vagy a leszarás. Gyakran azonban kell még egy segítség a továbblépéshez, hiszen a gondolataink hajlamosak újra elővenni a szokásos rágódógumit. Ez a segítség pedig az első listában lelhető fel. Amennyiben a figyelmünket azokra fókuszáljuk, könnyebben szabadulunk meg a bénító, lehangoló, és egyáltalán nem előrevivő gondolatoktól. 

Természetesen van mozgásterünk még a második listánál is, például asszertív módon viselkedni, nemet mondani, kinavigálni magunkat a helyzetekből, de ez már egy következő történet. 

Nem szégyen 30-40-50 évesen, sőt akár nyugdíjasként is megtanulni, amit egyébként alsó tagozatban jó lett volna.

More blog posts:

Miért küzdünk a sokszínűség munkahelyi bevezetésével?

Kutatások és szakmai beszélgetések számolnak be arról, hogy a sokszínűség hogyan növeli a nyereséget, a termelékenységet vagy az innovációt. A DEI (vagy divatosabban DEI&B) már évek óta egyértelműen a HR napirendjén van, de nem is kell mélyreható elemzést végeznünk, mert mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen kihívás a DEI gondolatát keresztülvinni a vezetőkön.

Read more »
jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »