Adatok segítségével valóban jó konklúziókra jutunk?

Mit gondolnánk arról, ha azt állítanám, hogy a Covid-19 hatására csökken a daganatos megbetegedésben elhunytak száma? Különféle médiumokat olvasgatva a neten, sok helyen azzal riogatnak, hogy koronavírus miatt mennyire megnőtt a halálesetek száma. Humán szakember lévén gyakran látom előnyét annak, hogy mérnökként végeztem a BME-n... Miért emelkedne a halálozások száma a vírus hatására?

A háborúkban se halt meg több ember, mint amennyi potenciálisan meghalhatott. Talán nehézségek nélkülözésével is könnyen belátható, hogy többen nem tudunk meghalni, mint amennyien vagyunk. 😉 Ilyen értelemben a halálozások száma nem tud nőni. Max. arról lehet beszélni, hogy egy adott időablakot önkényesen kijelölve többen halnak-e meg, mint egy másik időablakot választva. No, de nem erről filozofálgatnék, van ennek a logikának egy érdekesebb aspektusa is.

Megkérdeztem egyik orvos rokonomat arról, hogy ha mondjuk valaki most meghal, hogyan izolálják, hogy a koronavírus következtében halt meg vagy abban az alapbetegségben, amiben már korábban is szenvedett? Az volt a válasza, hogy ezt nem lehet pontosan izolálni, talán annyit lehet elmondani, hogy ha valaki pl. daganattal küzdött, tovább élhetett volna még pár évvel, ha nem kapja el a vírust. Vagy nem. Vagy ki tudja…

A “Mégis, mire számítottál”  könyvem utolsó fejezetében épp azzal foglalkozom, hogy nagyon divatos az a hiedelem, hogy adatokból jobb döntéseket hozunk. Azzal egyet is értek, hogy a vélemény alapú döntéshozatalnál jobb lehet az adatalapú. Ugyanakkor veszélyes féligazság ez mert jó adatokból, jó algoritmusok segítségével valóban jobb döntéseket hozhatunk.

A statisztika azt mutatja, hogy a házasság negatív korrelációban van a dohányzással, azaz, ha dohányos vagy, kevésbé valószínű, hogy megházasodsz. Egy leheletnyi változtatás, azonban teljesen más értelmet a mondatnak: ha dohányos lennél, kevésbé valószínű, hogy megházasodnál. Az első állítás adatok alapján leír egy helyzetet, korrelációt fejez ki a két esemény között. A második mondat viszont azt mondja, hogy mi történne akkor, ha az esemény bekövetkezne, azaz kauzalitást fejez ki. Az a tény tehát, hogy a dohányosok kevésbé gyakran házasodnak meg, mint mások, nem jelenti azt, hogy ha abbahagyod a dohányzást, azzal nő az esélyed a házasságra.

De kanyarodjunk vissza a mi kis vírusunkhoz: vegyünk egy daganatos beteget, aki tegnap meghalt és kimutatták a szervezetében a koronavírust. Ha ezt a szerencsétlent úgy rögzítik a klinikai szoftverben, hogy a halálozás oka: Covid-19, akkor azt tudjuk elmondani, hogy a vírus szaporán szedi az áldozatait. De vajon a halálozás oka mezőben meg lehet adni azt is, hogy ha nincs a vírus, akkor daganatban halt volna meg?

A fent emlegetett időablak miatt érdekes kérdés ez… Mert ha a halál oka a koronavírus, akkor a halál oka már nem lehet a daganat. Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy éves időablakot véve, a daganatos halálozások száma csökkenni fog. De nem amiatt, mert egészségesebbek lennénk vagy ugrásszerűen javult volna az egészségügy, hanem amiatt, mert áprilisban valaki egy kórház billentyűzetén a koronavírust jelölte meg, a halál okának.

A példa alapján kb. azt mondhatjuk el, hogy várható élettartam csökkent és nem a halálozások száma nőtt.

Visszakanyarodva a humán szakmához, sajnos ezt a kognitív torzítást lépten-nyomon elkövetik. Az egyik legkérdésesebb számomra az, hogy mit lehet elmondani a munkatársak kiválasztásához használt tesztek hatékonyságáról? Valóban jobban beválnak azok, akiket ezek segítségével vesznek fel? Mennyit tesz hozzá a teszt a kiválasztáshoz? 10%-ot? 70-et?

More blog posts:

Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás.

Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Read more »

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Read more »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Read more »