Abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk

Még tavaly év elején tanulmányoztam Peggy Mason, a University of Chicago neurobiológus professzorának MOOC kurzusát az emberi agy működésével kapcsolatban, és írtam is erről egy nem túl olvasóbarát összefoglalót akkor.

Az egyik előadásában, ami az úgynevezett absztrakt funkciókról szólt, tárgyalta a figyelem kérdését, és itt hangzott el egy fontos mondat: “The world we live in is only that world which we attend to.” Azaz abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok ezzel, mégis igen nehéz a figyelmünket tudatosan távol tartani azoktól az információktól, amely a hangulatunkra, a motivációnkra vagy épp a jövővel kapcsolatos bizakodásunkra romboló hatással vannak, és ráirányítani olyan területekre, amelyekből töltekezünk, feldobnak minket, és cselekvésre  késztetnek. Bár hosszú évekig szokásommá vált, hogy nem követem a közéleti eseményeket és híreket, az elmúlt két évben többször, akár hónapokra is beszippantott a hírcsatornák örvénye. Először a járványidőszak különböző hullámai váltották ki ezt a hatást, aztán aztán a háború a szomszédban, majd a bőrünkön közvetlenül érezhető, különféle kedvezőtlen gazdasági történések gyomrosai. Amíg ezeket napi szinten nyomon követtem, megbizonyosodhattam róla, hogy milyen szar világban élünk, mennyi veszély leselkedik ránk és szeretteinkre, miféle ocsmányságok tudnak történni még a 21. században is, és hogyan rugdossák ki alólunk a sámlit, aztán az egyik lábunkat, majd pedig a másikat is.

Rettentő nagy erőfeszítés volt április elején újra elengedni a történések követését, pedig nagyon jól tudtam, hogy muszáj ehhez az önvédelemhez fordulni. A világom ennek következtében megváltozott. Egy járvány dúlta, háború sújtotta, kényszerű munkaszüneti közegből átfordultam az intenzív munka nyomócsövébe a második negyedévre. Sikerélményekkel, eredményekkel tarkított világ vett körül. Aztán jött a nyár, és újra késztetést éreztem az események követésére, mert minden héten történt valami kedvezőtlen fordulat, ami az életminőségünkre hatással lesz, pár nap vagy pár hónap múlva. Ismét a felhők és a szürkeség világa kezdett dominálni a fejemben, mindaddig, míg ismét hátat nem fordítottam a történéseknek, és át nem fókuszáltam a szakkönyvek területére, a tanulságok összefoglalására a blogon, és a felhasználási lehetőségekre a munkánkban. Az aggodalomra okot adó perspektíva a jövővel kapcsolatos bizakodó gondolatokra cserélődött. Az értékteremtés, a fejlődés és a remény világába hopponáltam.

A figyelmünk irányítása igen nagy kihívás, de mind a jóllétünkre, mind a jövőnk proaktív alakítására óriási hatást gyakorol. Ne hagyjuk, hogy a farok csóválja a kutyát! Easier said than done…

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

wise owl

Fight as if you are right, listen as if you are wrong

Several studies have concluded that a sense of psychological safety is an important component of a successful team. It could be roughly described as the leader creating an environment in which team members can feel confident to speak up or get the job done without fear of being turned against if they are wrong or punished if they are wrong. A sense of psychological safety allows us to openly and frankly question beliefs, opinions or even the way we do things.
If these issues are important to us, then it is worth learning to balance confidence and doubt. In my experience, a healthy amount of self-doubt can keep us from being arrogant assholes. Or as the ancient Japanese proverb goes: we are less annoying if we keep our mouths shut. 🙂

Read more »
lajhár

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Read more »