Abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk

Még tavaly év elején tanulmányoztam Peggy Mason, a University of Chicago neurobiológus professzorának MOOC kurzusát az emberi agy működésével kapcsolatban, és írtam is erről egy nem túl olvasóbarát összefoglalót akkor.

Az egyik előadásában, ami az úgynevezett absztrakt funkciókról szólt, tárgyalta a figyelem kérdését, és itt hangzott el egy fontos mondat: “The world we live in is only that world which we attend to.” Azaz abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok ezzel, mégis igen nehéz a figyelmünket tudatosan távol tartani azoktól az információktól, amely a hangulatunkra, a motivációnkra vagy épp a jövővel kapcsolatos bizakodásunkra romboló hatással vannak, és ráirányítani olyan területekre, amelyekből töltekezünk, feldobnak minket, és cselekvésre  késztetnek. Bár hosszú évekig szokásommá vált, hogy nem követem a közéleti eseményeket és híreket, az elmúlt két évben többször, akár hónapokra is beszippantott a hírcsatornák örvénye. Először a járványidőszak különböző hullámai váltották ki ezt a hatást, aztán aztán a háború a szomszédban, majd a bőrünkön közvetlenül érezhető, különféle kedvezőtlen gazdasági történések gyomrosai. Amíg ezeket napi szinten nyomon követtem, megbizonyosodhattam róla, hogy milyen szar világban élünk, mennyi veszély leselkedik ránk és szeretteinkre, miféle ocsmányságok tudnak történni még a 21. században is, és hogyan rugdossák ki alólunk a sámlit, aztán az egyik lábunkat, majd pedig a másikat is.

Rettentő nagy erőfeszítés volt április elején újra elengedni a történések követését, pedig nagyon jól tudtam, hogy muszáj ehhez az önvédelemhez fordulni. A világom ennek következtében megváltozott. Egy járvány dúlta, háború sújtotta, kényszerű munkaszüneti közegből átfordultam az intenzív munka nyomócsövébe a második negyedévre. Sikerélményekkel, eredményekkel tarkított világ vett körül. Aztán jött a nyár, és újra késztetést éreztem az események követésére, mert minden héten történt valami kedvezőtlen fordulat, ami az életminőségünkre hatással lesz, pár nap vagy pár hónap múlva. Ismét a felhők és a szürkeség világa kezdett dominálni a fejemben, mindaddig, míg ismét hátat nem fordítottam a történéseknek, és át nem fókuszáltam a szakkönyvek területére, a tanulságok összefoglalására a blogon, és a felhasználási lehetőségekre a munkánkban. Az aggodalomra okot adó perspektíva a jövővel kapcsolatos bizakodó gondolatokra cserélődött. Az értékteremtés, a fejlődés és a remény világába hopponáltam.

A figyelmünk irányítása igen nagy kihívás, de mind a jóllétünkre, mind a jövőnk proaktív alakítására óriási hatást gyakorol. Ne hagyjuk, hogy a farok csóválja a kutyát! Easier said than done…

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!