A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

A betegeink és a munkatársaink számítanak. Vegyél egy mély levegőt, és bizonyosodj meg róla, hogy ura vagy az energiáidnak, mielőtt belépsz. Köszönjük!” Persze fogalmam sincs, milyen hatást gyakorol a felirat, hogy vajon akiknek igazán szól, szoktak-e bármit is elolvasni, és ha esetleg igen, képesek-e az értő olvasásra és az önreflexióra. Mindenesetre hetekig érlelődött bennem, hogy tulajdonképpen bármilyen munkahelyre való belépésre jól értelmezhető ez a figyelmeztetés. Akár beosztott dolgozó valaki, akár vezető. Azzal a különbséggel, hogy a vezető felelőssége az általa kiváltott hatás mértéke miatt jelentősebb.

Íme egy hevenyészett lista arról, hogy mi mindent érdemes behozni a munkahelyre: lelkesedés, szakértelem, humor, jókedv, motiváció, kezdeményezés, érdeklődés, kíváncsiság, szorgalom, kritikus gondolkodás, ötletek, osztatlan figyelem, meghallgatás, igényesség, felelősségvállalás, kitartás, célok, fegyelmezettség, játékosság, lojalitás, elkötelezettség, hit, értékek, empátia, határozottság, érdekérvényesítés, együttműködési hajlandóság, tanulási kedv, kísérletezésre való nyitottság, önkritika, önkontroll, barátságosság, udvariasság, tisztelet, szeretet, tapintatos őszinteség, megbízhatóság, nagylelkűség, segítőkészség, stb, stb.

Ezeket pedig célszerű inkább kívül hagyni: keserűség, motivációhiány, hitevesztettség, általános negatív hozzáállás, destruktív kritizálás, fikázás, becsmérlés, cinizmus, gonoszkodás, irigykedés, düh, agresszivitás, indulatáttétel, pampogás, kifogáskeresés, felelősséghárítás, mások folyamatos traktálása politikai és egyéb nézeteinkkel megosztó témákban, káröröm, rosszindulat, szarrágás, kötekedés, igénytelenség, trehányság, nemtörődömség, és még hosszasan sorolhatnánk.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a munkahelyi közösségben csak pozitív dolgokról lehetne beszélni, rózsaszín ködöt kéne eregetni magunk körül, vagy hogy ne keletkezhetne például a fent felsorolt negatív érzelmek, attitűdök egyike-másika a munkahelyen. Csupán azt állítom, ami az amerikai kórház feliratán is szerepel: a szavaid számítanak, a viselkedésed számít, és a munkatársak is számítanak. A szavaid és a viselkedésed pedig jelentősen befolyásolják mások közérzetét, motivációját, életkedvét. Pláne, ha vezetőként dolgozol.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »