A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

A betegeink és a munkatársaink számítanak. Vegyél egy mély levegőt, és bizonyosodj meg róla, hogy ura vagy az energiáidnak, mielőtt belépsz. Köszönjük!” Persze fogalmam sincs, milyen hatást gyakorol a felirat, hogy vajon akiknek igazán szól, szoktak-e bármit is elolvasni, és ha esetleg igen, képesek-e az értő olvasásra és az önreflexióra. Mindenesetre hetekig érlelődött bennem, hogy tulajdonképpen bármilyen munkahelyre való belépésre jól értelmezhető ez a figyelmeztetés. Akár beosztott dolgozó valaki, akár vezető. Azzal a különbséggel, hogy a vezető felelőssége az általa kiváltott hatás mértéke miatt jelentősebb.

Íme egy hevenyészett lista arról, hogy mi mindent érdemes behozni a munkahelyre: lelkesedés, szakértelem, humor, jókedv, motiváció, kezdeményezés, érdeklődés, kíváncsiság, szorgalom, kritikus gondolkodás, ötletek, osztatlan figyelem, meghallgatás, igényesség, felelősségvállalás, kitartás, célok, fegyelmezettség, játékosság, lojalitás, elkötelezettség, hit, értékek, empátia, határozottság, érdekérvényesítés, együttműködési hajlandóság, tanulási kedv, kísérletezésre való nyitottság, önkritika, önkontroll, barátságosság, udvariasság, tisztelet, szeretet, tapintatos őszinteség, megbízhatóság, nagylelkűség, segítőkészség, stb, stb.

Ezeket pedig célszerű inkább kívül hagyni: keserűség, motivációhiány, hitevesztettség, általános negatív hozzáállás, destruktív kritizálás, fikázás, becsmérlés, cinizmus, gonoszkodás, irigykedés, düh, agresszivitás, indulatáttétel, pampogás, kifogáskeresés, felelősséghárítás, mások folyamatos traktálása politikai és egyéb nézeteinkkel megosztó témákban, káröröm, rosszindulat, szarrágás, kötekedés, igénytelenség, trehányság, nemtörődömség, és még hosszasan sorolhatnánk.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a munkahelyi közösségben csak pozitív dolgokról lehetne beszélni, rózsaszín ködöt kéne eregetni magunk körül, vagy hogy ne keletkezhetne például a fent felsorolt negatív érzelmek, attitűdök egyike-másika a munkahelyen. Csupán azt állítom, ami az amerikai kórház feliratán is szerepel: a szavaid számítanak, a viselkedésed számít, és a munkatársak is számítanak. A szavaid és a viselkedésed pedig jelentősen befolyásolják mások közérzetét, motivációját, életkedvét. Pláne, ha vezetőként dolgozol.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Sikerek is vannak az élet közepén, nem csak válság

Ha mindenkit nem is, de nagyon sokakat utolér negyvenes éveinek közepe táján egyfajta munkával kapcsolatos tartós motiváció- és lendületvesztés, valamint a feszítő kérdés, hogy mi a fenét kezdjen magával a nyugdíjba menetelig még alsó hangon is közel két évtizedben.

Read more »

A ló túloldalán, avagy mi a gond az önkiszolgáló vállalati képzési rendszerrel?

Felütötte a fejét a közelmúltban egy tendencia a nagyobb cégek egy részénél, vélhetően a vállalati IT rendszerekhez is integrált LMS-ek (Learning Management System) térhódításával párhuzamosan, ami pont arra jó, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsék. Megígértem Filep Laci kollégámnak-barátomnak, hogy írok róla egy eszmefuttatást, miután társalogtunk egy jót a témáról a minap.

Read more »

Miért nem szeretünk tanulni? – 2. rész: a munkahely

A poszt első részében egy picit más szemszögből is ránéztünk arra, hogyan öli ki belőlünk az iskola a tanulás iránti vágyat, hogyan válnak a gyerekeink a branding eszközévé. Gondolhatnánk, hogy oké-oké, túl kell élni és kész. Akár lehetne, csakhogy az iskola befejeztével nincs vége a megpróbáltatásainknak.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!