A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Ennek következtében többnyire azzal éltünk együtt, amit más szarul, értsd szakszerűtlenül és igénytelenül összetákolt, amíg aztán meg nem untuk, és kisebb dózisokban mégiscsak újraépíttettük. Az ismeretségi körömben és a családomban sok példát láttam a másik megközelítésre is, ahogy a semmiből vagy a rommá vert alapokból a végén tényleg egész jó eredmény született. A különbség pedig abból adódott, hogy ők hajlandóak voltak a nyakukba venni azt a bődületes szívást, amivel ez a történet jár (nem csak én ítéltem annak, hanem ők maguk is).

Bármit is építenek az emberek, általában három költségkategóriával szoktak számolni. Az egyik az alapanyag, a másik a munkadíj, a harmadik a projektmenedzsment költség, amibe beleértem a finanszírozás megoldását, a tervezést, az engedélyeztetést, és magának a kivitelezésnek a szervezését-minőségbiztosítását. Azt viszont nem nagyon szokták nevesíteni, hogy az egésszel jár egy szívási költség, ami a megrendelő által ráfordított időt, energiát, idegességet, figyelmi energiát, érzelmi terhet, veszteség- és kudarctűrést, csalódásokat, újratervezéseket, áldozatokat, és további hasonló kellemetlenségeket jelenti. Míg az első három költségnem kiszervezhető, sőt, a vételárba beleépítve utólag pénzzel megvásárolható, a személyesen lerótt szívási költséget vagy hajlandó vagy beletenni, vagy utólag az eredményen fogod érezni az ide vonatkozó számla kifizetésének hiányát. Lehet, hogy már azonnal, lehet, hogy csak néhány év elteltével. Természetesen nem állítom, hogy nem érik a végén csalódások azokat is, akik végigszívnak egy ilyen építkezést, de a befektetett energia mindenképp látszódni fog az outputon.

De nem csak a szó szoros értelmében vett építkezéseknél fontos költségtényező a szívás, hanem az élet más területein szintúgy. Gyakran látom az általam nagyra tartott felső vezetőktől a munka világában, hogy a szívásköltséget hajlandóak alkalmanként “saját zsebből” megfizetni, nem akarják a teljes szívásmennyiséget delegálni az alattuk dolgozó vezetői körnek. Nagyobb problémák, megoldhatatlannak tűnő helyzetek esetén feltűrik az ingujjukat, és közelebb mennek a szituációhoz. Bár azt is megtehetnék, hogy csak a terület felelősének a micsodáját fogják satuba, ők mégis személyesen szívnak a témában.

A vállalkozások építésénél se nagyon lehet megkerülni ezt a kulcsfontosságú költségelemet. Sokféle formát ölthet: megtestesülhet extrém mennyiségű munkavégzésben, kedvezőtlen külső környezeti történések kezelésében, nem várt cégen belüli hasra esésekben, lélekölő darálásban/szarlapátolásban, látványos kapufákban (amikor majdnem sikerül egy nagy üzletet nyélbe ütni), nagyszerű elképzelések megvalósításának kudarcaiban, és még sorolhatnám.

Ha valami jót szeretnénk létrehozni, akkor a fentiek értelmében nem elegendő a pénzzel megvásárolható javakba invesztálni, szükség lesz a megfelelő mennyiségű személyes szívásbefektetés eszközlésére is. Nem az a kérdés, hogy miről álmodozunk, hanem az, hogy miért vagyunk készek szívni annyit, amennyi kell hozzá.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Read more »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Read more »

Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve az eső kopogásáról a háztetőn, vagy az általa megáztatott kutya szagáról.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!