A kreatív inspirációszerzés négy stratégiája

Több szempontból is fontos, hogy egy vezető képes legyen a benne rejlő kreatív erőket mozgósítani. Friss, új gondolatokra lehet szükség a felmerülő problémák megoldásához, a meglévő folyamatok fejlesztéséhez, a saját csapatuk építéséhez, a munkatársak egyéni erősségeinek és preferenciáinak figyelembe vételéhez a munkamegosztásban, valamint az innovációhoz, ami szinte minden vállalati funkció esetében versenyelőny forrása lehet (pl.: termékfejlesztés, gyártás, szolgáltatás, marketing, értékesítés, ügyfélkezelés, beszerzés, logisztika, HR, stb.).

Mostanában volt szerencsém több olyan vezetővel is együtt dolgozni, akinek a munkájában a kreativitásnak és az innovációnak kiemelt szerepe van, és persze saját tapasztalatokat is felhalmoztunk a témában, tekintve, hogy mi is jó pár éve végzünk rendszeres alkotómunkát. Hadd kezdjem onnan, hogy az ide kapcsolódó tudomány szerint kétféle gondolkodásmódot használunk folyamatosan. Az egyik a fókuszált gondolkodás, amikor valamire összpontosítunk. Erre van szükségünk a feladatok végrehajtásakor, az analitikus problémamegoldáskor, valamint az új ismeretek megszerzése és a tanultak begyakorlása során. A másik az úgynevezett diffúz gondolkodás, ami a látszólagos semmittevés, álmodozás, elmélkedés, testmozgás, szemlélődés, az érdeklődésünk által vezérelt kutakodás, vagy egy kötetlen beszélgetés alkalmával jellemez bennünket. Ilyenkor a hosszú távú memóriánkban tárolt, távolabbi tudáselemek kapcsolódnak össze, akár egymással, akár a kívülről jövő impulzusokkal. A kreatív gondolatoknak ez a diffúz verzió biztosít termékeny táptalajt. Nézzünk négy stratégiát, amelyek megfigyelésem szerint beválnak a gyakorlatban:

1. Egyedül félrevonulni

A napi darálás feladatorientált, megbeszélésekkel telezsúfolt, fókuszált világa nem alkalmas arra, hogy gondolatainkba merüljünk, elmélyüljünk egy témában, vagy épp hátralépjünk néhányat, esetleg más nézőpontokból is rátekintsünk egy-egy kérdésre. Egy cégtulajdonos ügyfelem hosszú sétákat tesz, hogy teret adjon magának az alkotó gondolkodásra. Többektől látom, és ez a mai hibrid munkavégzős világban már sokkal természetesebb, mint mondjuk két évvel ezelőtt volt, hogy otthon marad egy napra vagy egy fél napra, és kihasználja a nyugalmasabb környezetet az elmélkedésre. Megint mások a sportolást kombinálják össze a diffúz gondolkodással. A lényeg, hogy egy adott idősávban ne feladatot végezzen, ne meetingeljen, és ne szakítsák félbe állandóan.

2. Egymás gondolatainak beporozása

Azt hiszem, ez az egyik legnagyszerűbb módja a közös alkotótevékenységnek, ahol átélhetjük, mennyivel többre vagyunk képesek, ha összefogunk a kollégákkal. A lényeg, hogy néhány lelkes és elkötelezett munkatársunkkal közösen menjünk valami komfortos, kellemes, informális helyszínre, ahol jól érezzük magunkat, és le tudunk egy kicsit lazulni. Az idő egy részében nyugodtan lehet csak úgy csevegni, de a másik részében azt a témát kell körüljárni, amivel kapcsolatban szeretnénk előremozdulni. Valaki elkezdi megosztani a gondolatait, aztán a többiek rácsatlakoznak, befolyásolódva azzal is, ami addig elhangzott. Így lépkednek felfelé, egymás hozzászólásaira építve. Mindenki gondolata értékes és figyelemre méltó, mert köztes lépcsőfokként szolgálhat az úton. Nincs versengés azon, hogy ki mond okosabbat, és nem az a kérdés, hogy kinek van igaza. A végén jellemzően olyan ötletek, megoldások születnek, amikre előzőleg egyikük se gondolt volna magától. Ráadásul a motiváció is ott lesz mindenkiben a megvalósításhoz.

3. Inspirálódás külső forrásokból

A dizájn terület vezetője körbenéz a világban, hogy mi számít mostanában menőnek, milyen megoldásokkal rukkolnak elő a nagyok. Az élelmiszeripari cég ügyvezetője rendszeresen megveszi és a kollégáival végigkóstolja a konkurencia termékeit, amikor pedig külföldön jár bárki a cégtől, egy kupac terméket hoz haza ugyanebből a célból. A szoftverfejlesztésben utazó cégtulajdonos nyomon követi, mit csinálnak a közelebbi és a távolabbi versenytársak. Én is könnyedén utána tudok nézni, miről és miket írnak a mértékadó menedzsment szaklapok, milyen új könyvekkel jöttek elő a nagy nevek a szakmában, és milyen eredményekről számolnak be az elismert kutatóintézetek és egyetemek. Igen ritkán fordul elő, hogy ne ébresztenének új gondolatokat bennünk a kívülről érkező efféle impulzusok.

4. Aludni rá egyet

John Cleese, a Monty Python-csoport egyik alapítójának nemrég megjelent, Csak kreatívan! című könyvében azt feszegeti, hogy az agyunk tudat alatt foglalkozni kezd azokkal a témákkal, amiket feladatként adunk neki és töltünk be hozzá egy kis muníciót, aztán egyszer csak kipattan belőle az ötlet vagy megoldás. Gyakran az is elég, ha félretesszük a témát, amikor elapadtak a gondolataink, és másnap vesszük elő újra. Van erre egy emlékezetes, személyes példám. Az Act2Manage applikáció tartalmának fejlesztésén dolgoztunk, és fontosnak tartottuk, hogy minden mikrotanulási egységben elhelyezzünk egy-két apró humor-bonbont. Kaptunk azonban egy olyan visszajelzést, hogy a tartalmak egy része túl komolyra sikerült, és nélkülözte azt a lazaságot, ami a többiben benne volt. Így aztán fogtuk magunkat Robival, lementünk a Balatonhoz, hogy meghumorosítsuk mindazokat a tartalmakat, ahol ez a hozzávaló kimaradt. Annak rendje és módja szerint lelazultunk, iszogattunk-eszegettünk, majd magunk elé vettük a számítógépet. Hosszasan meredtünk a képernyőre, kínlódtunk, hangosan csikorogtak az agyunkban a fogaskerekek, és nagyjából semmi se jutott eszünkbe. Aztán úgy döntöttünk, hogy ez valami miatt nem megy nekünk, becsuktuk a gépeket, és kellemesen eltöltöttük a nap hátralévő részét. Másnap felkeltünk, ittunk egy kávét, megreggeliztünk, majd némi bűntudattól vezérelve felnyitottuk a számítógépeket, és két óra alatt mindkettőnk megelégedésére beleinjektáltuk a humort a szükséges helyekre, miközben igen jól is szórakoztunk. Aludni kellett rá egyet.

Természetesen mondhatjuk, hogy nincs nekünk arra időnk a nagy hajtásban, hogy egyedül vagy csapatostól félrevonuljunk, urambocsá fékezett habzású céltudatossággal szemlélődjünk, hogy kiderüljön, mi történik a szakmánk területén a világban, de ha ezt nem tesszük meg, hiába várjuk az innovatív gondolatokat, az újszerű megoldásokat.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak.

Read more »

Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Read more »

Mi mindent kaptam a TEDxEgertől?

Bár már sok éve nézegetek TED videókat, még csak most szombaton estem át a TED-tűzkeresztségen. Ez persze nem volt véletlen, valahogy eddig nem szántam rá magam, hogy egy egész délutánon keresztül előadásokat hallgassak, még akkor sem, ha több hazai rendezésű esemény szervezői és előadói között jó pár régi ismerősöm, kollégám is feltűnt már. Az előadásokkal ugyanis nem mondhatnám, hogy felhőtlen lenne a viszonyom. Életem során az előadásokon töltött nem kevés időm 95%-ában halálra untam magam.

Read more »