A klasszikus “mindenki hülye” ciklus

Kitalálok egy nagyszerű új folyamatot vagy hatékonyságjavító intézkedést. Mivel egyedül is elég okos vagyok és teljesen egyértelmű számomra a dolog, nem kérdezek meg a témában senkit, pláne azokat nem, akik majd csinálni fogják, vagy akiket érint.

 Írok róla egy eljárási szabályt, munkautasítást vagy kör-emailt, esetleg kifüggesztem egy logikus helyre, ahol mindenki láthatja. Az emberek nem követik az eljárást, nem tartják be az új szabályt. Nyilvánvaló tehát, hogy mindenki hülye. Mivel ez nem az első eset, levonom azt a konklúziót is, hogy menthetetlenül hülyék. Nem csoda, mit vártam, hiszen szar itt minden.

Egészen megdöbbentő számomra, milyen régóta és milyen gyakran találkozom ezzel a ciklussal a mindennapokban. Kifejezetten értelmes emberek is képesek egymás után lepörgetni ezeket a kudarcot borítékoló forgatókönyveket. Pedig nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk: bármiféle változtatási kezdeményezés esetén egyrészt nem árt bevonni azokat, akik az adott tevékenységet a mindennapokban végzik, továbbá fontos szélesebb perspektívából is megvizsgálni, hogy máshol milyen következményei lesznek annak, ha egy adott ponton beavatkozunk. Hiába használjuk ki jobban az egyik folyamatlépésnél a kapacitást, ha nem törődünk vele, hogy milyen szűk keresztmetszeteknél lesz torlódás egy későbbi lépésben. Aki ezt például átlátja a végrehajtásban érintettek közül, az ésszerűen fog úgy dönteni, hogy szembeszáll a logikátlan új szabállyal vagy elvárással.

Arról nem is beszélve, hogy nem nevezhető bevezetésnek az az eljárás, hogy létrehozunk egy dokumentumot, aztán körbeküldjük. Ahhoz, hogy aszerint is járjanak el az emberek, meg kell bizonyosodni minimum arról, hogy (1) tényleg eljut hozzájuk az információ (ha olyan természetű a dolog, akkor meg is mutatják nekik, kipróbálhatják, gyakorolhatják), (2) lehetőleg többször találkoznak vele, és a megfelelő pillanatban valami emlékezteti őket rá, amíg meg nem szokják, (3) értik, hogy mi van az egész mögött, (4) kérdezhetnek, elmondhatják az esetleges aggályaikat, és ezekre értelmes válaszokat kapnak.

Itt is igaz, mint sok minden másnál, hogy pont annyi fog kijönni belőle, amennyi energiát invesztálunk bele. Az emberek pedig pont annak megfelelően fognak viselkedni, aminek nézzük őket. Ha bitrobotoknak vagy egyszerűen csak hülyéknek, akkor arra kapunk majd bizonyítékot.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

What’s Beyond Self-actualisation?

Anyone who decides to study the science of motivation will soon come across the major theories of human needs. People have strong physiological urges of different sort, they want to be safe, need to relate to others, strive for all kinds of reinforcement to strengthen their self-esteem, and ideally, intend to bring the most out of their talents, i.e. to self-actualise.

Read more »

Things that impact day-to-day motivation more than money

Even though several theorists and researchers shed light on various aspects of human motivation back in the 1950’s and 60’s, the long-standing belief still prevails that financial motivation is the primary driver of people at work. To make it clear: if a company is not willing to pay fair compensation in line with market rates, it will not be able to attract and retain talent, unless they work in a geographical area where people have no other options.

Read more »

Five situations when you shouldn’t coach your colleagues

It is very enlightening to see that more and more companies invest time and money in teaching their managers coaching skills. The days of command and control management are fortunately over. If companies want to survive and prosper, they need to engage the heart and the soul of their employees, not just lease their hands, and the closest person to have a strong impact on those areas is their line manager.

Read more »