A klasszikus “mindenki hülye” ciklus

Kitalálok egy nagyszerű új folyamatot vagy hatékonyságjavító intézkedést. Mivel egyedül is elég okos vagyok és teljesen egyértelmű számomra a dolog, nem kérdezek meg a témában senkit, pláne azokat nem, akik majd csinálni fogják, vagy akiket érint.

 Írok róla egy eljárási szabályt, munkautasítást vagy kör-emailt, esetleg kifüggesztem egy logikus helyre, ahol mindenki láthatja. Az emberek nem követik az eljárást, nem tartják be az új szabályt. Nyilvánvaló tehát, hogy mindenki hülye. Mivel ez nem az első eset, levonom azt a konklúziót is, hogy menthetetlenül hülyék. Nem csoda, mit vártam, hiszen szar itt minden.

Egészen megdöbbentő számomra, milyen régóta és milyen gyakran találkozom ezzel a ciklussal a mindennapokban. Kifejezetten értelmes emberek is képesek egymás után lepörgetni ezeket a kudarcot borítékoló forgatókönyveket. Pedig nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk: bármiféle változtatási kezdeményezés esetén egyrészt nem árt bevonni azokat, akik az adott tevékenységet a mindennapokban végzik, továbbá fontos szélesebb perspektívából is megvizsgálni, hogy máshol milyen következményei lesznek annak, ha egy adott ponton beavatkozunk. Hiába használjuk ki jobban az egyik folyamatlépésnél a kapacitást, ha nem törődünk vele, hogy milyen szűk keresztmetszeteknél lesz torlódás egy későbbi lépésben. Aki ezt például átlátja a végrehajtásban érintettek közül, az ésszerűen fog úgy dönteni, hogy szembeszáll a logikátlan új szabállyal vagy elvárással.

Arról nem is beszélve, hogy nem nevezhető bevezetésnek az az eljárás, hogy létrehozunk egy dokumentumot, aztán körbeküldjük. Ahhoz, hogy aszerint is járjanak el az emberek, meg kell bizonyosodni minimum arról, hogy (1) tényleg eljut hozzájuk az információ (ha olyan természetű a dolog, akkor meg is mutatják nekik, kipróbálhatják, gyakorolhatják), (2) lehetőleg többször találkoznak vele, és a megfelelő pillanatban valami emlékezteti őket rá, amíg meg nem szokják, (3) értik, hogy mi van az egész mögött, (4) kérdezhetnek, elmondhatják az esetleges aggályaikat, és ezekre értelmes válaszokat kapnak.

Itt is igaz, mint sok minden másnál, hogy pont annyi fog kijönni belőle, amennyi energiát invesztálunk bele. Az emberek pedig pont annak megfelelően fognak viselkedni, aminek nézzük őket. Ha bitrobotoknak vagy egyszerűen csak hülyéknek, akkor arra kapunk majd bizonyítékot.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »
ötletek temetője

Yoda mesternek üzenem: van olyan, hogy próbálni

Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.

Read more »

How to improve the quality of management

Improving employee engagement is a permanent topic on almost every HR agenda. Despite that many companies implemented health programs, home office, LTIs, they still struggle to improve engagement; according to Gallup’s global research, only the 17% of the workforce is engaged. There’s no way to sugarcoat that the data represents a stinging indictment of management-as-usual.

Read more »