A bumeráng dolgozókat is elkezdték lájkolni, nagyon helyesen

Egy jó nevű elektronikai multicég hazai Talent Management vezetője néhány hete a LinkedIn-en beharangozott egy post sorozatot, ahol a tőlük távozó, majd később visszatérő munkatársak osztják meg majd saját történetüket. Eleddig nem találkoztam még ezzel a “boomerang employee” elnevezéssel, a jelenséget azonban én is látom egyre több helyen, és kifejezetten üdvözlöm. Pedig messziről indultunk.

 Amikor én a 90-es évek második felében elkezdtem az üzleti életben ténykedni, ráadásul pont karrier témában, executive search területen, az volt a jellemző hozzáállás, hogy egy vállalattól távozó ember kvázi árulónak számított, akit illik utálni a későbbiekben. Nyilván nem tett mindenki így, rengeteg barátságot ápolunk régi kollégáinkkal. De még annál a cégnél is, aminél dolgoztam, és ami épp abból élt, hogy felső vezetőket csábítottunk el egyik cégtől a másikba (akiknek eredetileg eszük ágában se volt váltani), efféle attitűd volt tapasztalható. Büszkén hangsúlyoztuk, milyen klassz új szenior fejvadász tanácsadó kollégával gazdagodott a csapatunk, aki hozza magával a meglévő ügyfélkörét, és sértetten tekintettünk arra a tolvajra, aki a mi ügyfeleinket vitte tovább egy másik, hasonló profilú céghez. Ez a hozzáállás természetesen már akkor is ellentmondást hordozott magában, mára pedig teljesen avíttá vált.

Egyik nagy tapasztalatú ügyvezető ügyfelem, aki jelentős létszámú termelőcéget irányít, már évekkel ezelőtt mosolyogva mesélt nekem arról, hogy egyik-másik régi kolléga visszajön a vállalathoz, távollétükről pedig némi iróniával úgy kommunikált, hogy “tanulmányúton voltak”. Azt is hozzátette, hogy a visszavételnek vannak előfeltételei: hogyan dolgozott korábban náluk a kolléga, miként távozott, és mit hagyott maga után. Ha az erre adott válaszok pozitívak, és szükség lenne a szervezetnek ismét az illetőre hasonló vagy más szerepkörben, az ajtók nyitva állnak előttük.

Egy másik ügyfelemnél, aki teljesen más profil (fiatal ügyvezető, magántulajdonú fmcg termelővállalatnál), rendszeresen előfordult az utóbbi években, hogy személyesen hívott vissza korábbi munkatársakat és vezetőket a céghez. Most tessék kapaszkodni: akár a kolléga döntött korábban a távozás mellett, akár a cég mondott fel neki. Arra is volt példa, hogy egy elődje, de arra is, hogy maga az ügyvezető kezdeményezte az elválást. Tudatosan törekszik rá, hogy jó szájízzel távozzanak a kollégák, így utólag sincs akadálya a kapcsolatfelvételnek. Mindegy, hogy a munkaerőpiacon vagy az üzleti életben találkoznak újra.

Meglátásom szerint ez egy olyan trend, amire érdemes egyre többeknek felszállni. Nehéz jó embert találni, az új felvétel mindig hordoz kockázatokat, és ezek a rizikófaktorok csökkenthetők, ha már ismerjük az illetőt, és neki sem árulunk a céggel zsákbamacskát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

wise owl

Fight as if you are right, listen as if you are wrong

Several studies have concluded that a sense of psychological safety is an important component of a successful team. It could be roughly described as the leader creating an environment in which team members can feel confident to speak up or get the job done without fear of being turned against if they are wrong or punished if they are wrong. A sense of psychological safety allows us to openly and frankly question beliefs, opinions or even the way we do things.
If these issues are important to us, then it is worth learning to balance confidence and doubt. In my experience, a healthy amount of self-doubt can keep us from being arrogant assholes. Or as the ancient Japanese proverb goes: we are less annoying if we keep our mouths shut. 🙂

Read more »
lajhár

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Read more »