A bumeráng dolgozókat is elkezdték lájkolni, nagyon helyesen

Egy jó nevű elektronikai multicég hazai Talent Management vezetője néhány hete a LinkedIn-en beharangozott egy post sorozatot, ahol a tőlük távozó, majd később visszatérő munkatársak osztják meg majd saját történetüket. Eleddig nem találkoztam még ezzel a “boomerang employee” elnevezéssel, a jelenséget azonban én is látom egyre több helyen, és kifejezetten üdvözlöm. Pedig messziről indultunk.

 Amikor én a 90-es évek második felében elkezdtem az üzleti életben ténykedni, ráadásul pont karrier témában, executive search területen, az volt a jellemző hozzáállás, hogy egy vállalattól távozó ember kvázi árulónak számított, akit illik utálni a későbbiekben. Nyilván nem tett mindenki így, rengeteg barátságot ápolunk régi kollégáinkkal. De még annál a cégnél is, aminél dolgoztam, és ami épp abból élt, hogy felső vezetőket csábítottunk el egyik cégtől a másikba (akiknek eredetileg eszük ágában se volt váltani), efféle attitűd volt tapasztalható. Büszkén hangsúlyoztuk, milyen klassz új szenior fejvadász tanácsadó kollégával gazdagodott a csapatunk, aki hozza magával a meglévő ügyfélkörét, és sértetten tekintettünk arra a tolvajra, aki a mi ügyfeleinket vitte tovább egy másik, hasonló profilú céghez. Ez a hozzáállás természetesen már akkor is ellentmondást hordozott magában, mára pedig teljesen avíttá vált.

Egyik nagy tapasztalatú ügyvezető ügyfelem, aki jelentős létszámú termelőcéget irányít, már évekkel ezelőtt mosolyogva mesélt nekem arról, hogy egyik-másik régi kolléga visszajön a vállalathoz, távollétükről pedig némi iróniával úgy kommunikált, hogy “tanulmányúton voltak”. Azt is hozzátette, hogy a visszavételnek vannak előfeltételei: hogyan dolgozott korábban náluk a kolléga, miként távozott, és mit hagyott maga után. Ha az erre adott válaszok pozitívak, és szükség lenne a szervezetnek ismét az illetőre hasonló vagy más szerepkörben, az ajtók nyitva állnak előttük.

Egy másik ügyfelemnél, aki teljesen más profil (fiatal ügyvezető, magántulajdonú fmcg termelővállalatnál), rendszeresen előfordult az utóbbi években, hogy személyesen hívott vissza korábbi munkatársakat és vezetőket a céghez. Most tessék kapaszkodni: akár a kolléga döntött korábban a távozás mellett, akár a cég mondott fel neki. Arra is volt példa, hogy egy elődje, de arra is, hogy maga az ügyvezető kezdeményezte az elválást. Tudatosan törekszik rá, hogy jó szájízzel távozzanak a kollégák, így utólag sincs akadálya a kapcsolatfelvételnek. Mindegy, hogy a munkaerőpiacon vagy az üzleti életben találkoznak újra.

Meglátásom szerint ez egy olyan trend, amire érdemes egyre többeknek felszállni. Nehéz jó embert találni, az új felvétel mindig hordoz kockázatokat, és ezek a rizikófaktorok csökkenthetők, ha már ismerjük az illetőt, és neki sem árulunk a céggel zsákbamacskát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Read more »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Read more »