Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Számtalanszor feladtam, de nem bántam meg

A filmekben a szuperhősök mellett gyakran felbukkannak a hétköznapi hősök, akik rendíthetetlen kitartással, lángoló motivációval, bámulatos akaraterővel szántják fel az előttük álló utat, míg el nem érik a hőn áhított sikert, pénzt, csillogást (a “pucér nőkről” és az “annyi más érdekesről” már nem is beszélve). Jön az elmaradhatatlan tanulság is: mindent lehet, csak akarni kell.

Jól hangzik, csak ebben a formában nem teljesen igaz. Valóban sok mindent el lehet érni, de nem akármit. Amihez vannak adottságaid, abban tudsz magas szintre jutni, és persze olyan területeken is lehet fejlődni, amihez semmi affinitásod nincs, csak lassabban és kevesebbet. Talán a körülmények, a lehetőségek és a szerencse szerepét sem kellene elvitatni, még ha kifogásként nem is érdemes állandóan a hiányukra hivatkozni. Az is igaz, hogy akik magasra jutottak, azok láthatóan nem adták fel. Azokról azonban nem szól a fáma, akik szintén hatalmas erőbedobással nyomatták, ugyanúgy nem adták fel, mégse lettek kiemelkedően sikeresek és híresek. És hát az a része is tény, hogy láblógatásból nem nagyon lesz eredmény, szóval ha magasra tesszük a lécet, ahhoz fel is kell nőni, és ezt többnyire energiabefektetéssel, munkával lehet megtenni. Amit ha hamar feladunk, a léc alatt fogunk elsomfordálni.

Mégse gondolom, hogy olyan nagy probléma lenne, ha adott esetben bedobjuk a törölközőt, sőt, igen gyakran szolgál bennünket azon az úton, hogy megtaláljuk, mi is való nekünk, és beazonosítsuk azokat a területeket, ahol viszont kitartóan és keményen célszerű dolgoznunk a komolyabb teljesítmény elérése érdekében. Én a magam részéről rengetegszer feladtam már, akár a legelején, akár a célszalag előtt néhány méterrel, és egyiket se bántam meg. Elmentem egyetemre gépészmérnöki karra, amit pár hónap után feladtam, mert semmi közöm nem volt hozzá. Dolgoztam az USÁ-ban mentális problémákkal küzdő gyerekekkel két hónapig főiskolásként de egy hónap után kértem, hogy alakítsák át a csapatbeosztásokat, mert nem bírtam a lelki megterhelést. Kilenc év után feladtam, hogy folytassak egy sikeres és eredményes vállalkozást, mert elfogyott hozzá a hajtóerőm. Ráadásul úgy, hogy akkor még nem tudtam, mit fogok utána csinálni. Elvégeztem egy vitorláshajó-vezetői tanfolyamot, de nem vizsgáztam le belőle, mert közben rájöttem, hogy én inkább fröccsözgetnék a fedélzeten, amikor más a kapitány. Kiutaztam Horvátországba a búvároktató barátommal, és két nap után abbahagytam a tanfolyamot, mert nem volt komfortos nekem az egész, és inkább élveztem helyette a tengerpartot, míg a többiek serényen gyakoroltak és sikeres vizsgát tettek. Elmentem a családdal sítáborba, felvettem felnőttként életemben először a léceket, megtapasztaltam, hogy csúsznak, seggre esek, majd úgy kapálózok a felállásnál, mint egy hátára fordított bogár, úgyhogy hagytam a picsába az egészet. A család többi tagja természetesen megtanult síelni és nagyon élvezte. Fejlesztettem olyan terméket, ami szerintem egyébként nagyon jó is lett, mégis abbahagytam a marketingjét mielőtt igazából nekiálltam volna, mert rájöttem, hogy nem illeszkedik jól a termékstratégiánkba, fókuszunkba. Persze ezt előbb is lehetett volna tudni, én mégis megcsináltam a terméket. Most legutóbb pedig megkerestek, hogy tartanék-e egy TEDx előadást (ami ugyebár ütközik az alapelvemmel, miszerint nem vállalok public speaking felkéréseket), végül mégis rábólintottam kivételesen, hogy kezdjünk el róla beszélgetni. Kitaláltam a koncepciót, tetszett nekik, írtam egy vázlatot, megvitattuk, a folyamat során viszont egyértelművé vált, hogy nem csak a formában hanem a tartalomban se lenne szabad kezem, ezért úgy döntöttem, hogy visszalépek. Ha úgy tetszik, ezt is feladtam.

Persze van egy csomó minden, amit nem adtam fel: cégépítések és “blue ocean” piacépítések üzlettársakkal, termékfejlesztések önállóan vagy kollégákkal, blogolás, e-könyvek, évtizedes ügyfélkapcsolatok, kerékpározás a baleseteim után is, az igazán fontos csaták a gyereknevelésben, “self-directed” tanulás, az ügyfeleim fejlődésének rendületlen támogatása, stb. A nagy különbség ott mutatkozik meg, hogy ezek tényleg nekem valók és igazán fontosak voltak. Mondhatni erősségeim (a sportot leszámítva, amit tudatosan építettem be az életembe), ami azt jelenti, hogy van hozzájuk adottságom és élvezem is magát a tevékenységet. Korábban nem tudtam, amíg Menedzsmentor-os kollégáim közelebb nem húztak az erősségfilozófiához, hogy csak akkor beszélhetünk erősségről, ha az adott tevékenységet szeretjük is csinálni, az kevés, hogy jók vagyunk benne. Szóval mindenkit bátorítok arra, hogy ami ebbe a kategóriába tartozik, abban legyen kitartó, amiről viszont kiderül, hogy nem igazán való neki, azt bátran engedje el, hacsak nem muszáj végeznie, mert természetesen olyan is van (a ruhák nem mosódnak és teregetődnek ki maguktól, stb.). Ha rendre jól eltalálod, mikor kell bedobni a törölközőt, akkor nem lúzer leszel, hanem egyre bölcsebb.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Hogyan fér meg egymással a growth mindset és az erősségfilozófia?

A 21. század első évtizedeinek két valóban újszerű és korszakalkotó pszichológiai elképzelése a Stanford Egyetemen kutató és oktató Carol Dweck által leírt fejlődési vs. rögzült szemléletmód kérdése, valamint a Gallup Intézethez, személyesen pedig Marcus Buckingham és Tom Rath nevéhez kapcsolódó erősségfilozófia. A két elmélet vezérgondolata, legalábbis első látásra egymásnak ellentmondónak tűnhet, de ha alaposabban belegondolunk, jól összebékíthetőek.

Read more »

Unlocking the Secrets of Effective Leadership

In today’s unpredictable business world, the quest for effective leadership has never been more critical. Imagine a leader who can inspire hope (vision for the future), build trust, show compassion, and provide stability. Sounds like a dream, right?

Well, Gallup’s Global Leadership Report reveals that these are not just lofty ideals but essential traits that followers seek in their leaders. Based on surveys conducted in 52 countries, the report identifies four primary needs of followers: hope, trust, compassion, and stability. The report reminded me a story from some years ago.

Read more »