Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

A lufifújás és a finghevítés népszerűsége töretlen

Még az 1990-es évek közepén találkoztam először azzal a jelenséggel a hanyatló nyugaton, hogy a semmit vagy a közepeset bőséges meleg levegővel hogyan kell ellenállhatatlanná tuningolni. Az alkalmazott módszertant az elmúlt évtizedekben hazánkban is sikerült tökélyre fejleszteni, valamint széles körben elterjeszteni.

Utolsó főiskolás nyaramat az USÁ-ban töltöttem, ahol is egy mozgóbüféket üzemeltető cégnél dolgoztam (kábé olyan stílusú egységekkel, mint amilyen az Üvegtigrisben szerepelt), és a nem túl elegáns Midwest-en jártuk a rendezvényeket. Kissé fellengzősen County Fair-eknek titulálták a falusi búcsúkat, a cégünk pedig mozgóbüfé helyett Mobile Food Concession Company címszó alatt futott. Az általunk értékesített étkeket azonban sikerült még ennél is magasabbra pozícionálni. A nagyméretű hamburger “sirloin steak sandwich” elnevezést kapott. Ha hiszed, ha nem, legfeljebb a vevők két százaléka kérdezte meg, hogy a steaknek nem valami marhahússzeletnek kéne lennie? És közülük is csak a fele küldött el bennünket a fenébe, amikor meglátta a darálthús-pogácsát, a másik egy százalék két morgás után jóízűen befalta azt is.

A másik kocsi, ahol szolgálatot teljesítettem, még kevésbé volt szerényen feliratozva, ugyanis ez állt rajta öles betűkkel: “World’s Best Hot Dog”. Na kíváncsi is lettem rögvest a receptúrára, amit hamar el is sajátíthattam, mint kiszolgáló személyzet. Két kiváló hozzávaló alkotta: a virsli, ami 80-as gyűjtőkartonokban érkezett fagyasztva, valamint az az édeskés, egyenes, puha kifliszerűség, amit lefóliázva, ládákban hoztak. Pont olyan, amilyet lehet kapni manapság a diszkontáruházakban, pár száz forint hat darab. A világ legjobb hot dogjának virslije egy úgynevezett rolling grillen forgott, akár egész nap. Ha kicsi volt a forgalom, akkor szegények órák alatt összeaszalódtak, ha nagy, akkor pedig a kevésbé szerencsések még fagyosan kapták. A séf, jelesül én, elképesztő virtuozitással helyezte bele a gyárilag kettévágott kiflibe a virslit. Aztán a vevő egy kis pultról tehetett rá feltétnek, amit csak akart. Tényleg nemigen lehetett ennek a hot dognak párja a világon. Egyébként mi két dollárért adtuk, míg mindenki más egyet kért nagyjából ugyanezért. Kérdeztem is Bobot, a menedzsert, hogy miért van ez így. Aszondta, hogy kipróbálták azt az árat is, de annyival nem adtak el belőle többet olcsóbban, hogy profit szempontjából az jobban megérje. A vevők 95%-a egy szót se szólt a dupla ár miatt, a maradék 5%-ból is a többség csak észrevételezte a dupla árat, és mindössze néhányan mentek át máshova inkább.

Ezek az élmények böffentek fel bennem a közelmúltban, amikor sorra láttam, milyen szuper képzéseken lehet manapság részt venni a vállalati szakembereknek például karanténból visszatérés, hibrid munkavégzés, vagy home officeban dolgozók menedzselése témában. Gondolom a korábbi COVID-karanténok alkalmával halmozódott fel a szolgáltatókban az a temérdek tapasztalat, amit most jó szívvel át tudnak adni a tanácsadók az ügyfeleiknek. De az is lehet, hogy egy szép tavaszi délelőttön brénsztormolták össze a kollégák, hogy mivel lehetne teleírni a szlájdokat.

“Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység.” – fogalmazott igen bölcsen Bástya elvtárs. Ehhez többet már nem is tudok hozzátenni.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

munka látszata

A munka és a munka látszata

Egyre több ember végez ma olyan munkát, aminek eredményeit egyre nehezebb mérni. Amikor munkáról van szó, mindent az idő határoz meg, nagy hangsúlyt fektetünk rá és közben azt sem tudjuk, hogy bizonyos dolgok mennyi ideig tartanak. Vajon meg tudjuk-e mondani például, hogy mennyi időbe telik válaszolni a kollégánk kérdésére? Mennyi idő alatt alakul ki az első benyomásunk egy üzleti lehetőségről?

Read more »

Hogyan fér meg egymással a growth mindset és az erősségfilozófia?

A 21. század első évtizedeinek két valóban újszerű és korszakalkotó pszichológiai elképzelése a Stanford Egyetemen kutató és oktató Carol Dweck által leírt fejlődési vs. rögzült szemléletmód kérdése, valamint a Gallup Intézethez, személyesen pedig Marcus Buckingham és Tom Rath nevéhez kapcsolódó erősségfilozófia. A két elmélet vezérgondolata, legalábbis első látásra egymásnak ellentmondónak tűnhet, de ha alaposabban belegondolunk, jól összebékíthetőek.

Read more »