Who is responsible for personal development? The individual? HR? The managers?

If I look at my own learning, I see it first and foremost as a responsibility of my own. However, there are regular impulses in my life, mostly from specific individuals, which orient me further towards the next stage of development.

This is the second time that Gergely Koltányi  (Nitrolearning) has had such an impact on me.

  • First, when we met almost a decade ago and discussed the possible intersection of leadership development and digital learning. I picked up the term “microlearning” from him, which we then put into practice when we created the Act2Manage leadership development app in collaboration with Telekom.
  • And secondly, a few weeks ago, when he invited me to a podcast discussion in their We-Learning Podcast series on learning and its digital possibilities. We had coffee beforehand and he mentioned that he is in contact with a Senior Learning Technologist at Amazon, Zsolt Oláh. In a LinkedIn article he tackled the dilemma mentioned in the title of this blogpost.

For those who are more specifically interested, they can find the full model on his profile page, but below I will briefly reflect on the key messages of  his model.

It is perhaps not surprising that in an organisation it is not a good idea to put the responsibility for staff development on the shoulders of a single actor.  The model outlines four types of responsibility and accountability: the individual, the line manager, top management and corporate HR (L&D). At Amazon, the employee’s responsibility is the development itself, to be curious and to take lifelong learning seriously, so that time does not pass her by. Actively engage in learning, whether it is through formal training or on the job. Focus, engage and reflect on what she has learned. It is her responsibility to put into practice what she has learned and to move forward with the help of feedback. 

It is the job of her line manager to set the bar high enough for what has been learned, i.e. to set expectations for implementation and of course to create the necessary conditions, be it time, resources, tools or opportunities. And, as a coach, support the person’s development. So it’s not just about getting the job done.

Top management holds the investor role, they are the sponsors of learning. Their responsibility is to remove obstacles, set priorities and empower managers to support the development of people in the organisation. Set specific expectations in this domain as well, not just business goals.
And here’s another very important point: it’s not about ticking off the training or filling in the happy sheets to see how participants liked the venue or the snacks, it’s about measuring both the effectiveness of putting knowledge into practice and the impact on the business. And HR’s role is to design the right conditions and frameworks for this to happen.

So the message is clear: it will work well if all stakeholders do their part conscientiously to promote learning in the workplace.

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »