Vezetőkhöz méltó és nem méltó hozzáállás elakadások esetén

Már többször írtam arról, hogy nem a titulus határozza meg, ki vezető és ki nem az, hanem a viselkedés. Annak idején még egy csodás haikut is elkövettem erről tizenhét szótagban, ami a következőképp szól, a három sort kiegyenesítve: “A vezetés az viselkedés és szerep, nem pozíció.”

Tök mindegy, mi van az illetőnek a névjegykártyáján (tényleg, van még bárkinek ilyen papírdarabja???), ha a cselekedetei inkább szobanövényhez teszik kísértetiesen hasonlóvá.

A munkahelyi mindennapjainkban, függetlenül a pozíciónktól, esélyes, hogy alkalmanként akadályokba ütközünk. Az is elég gyakori, hogy ezek a problémák ismétlődnek, és persze maguktól nem szívódnak fel. Nem ritkán látom-hallom ilyenkor, hogy egy középvezetőt, sőt akár egy felső szintű vezetőt sem jellemez konstruktív, megoldás-orientált hozzáállás. Panaszkodnak a beosztottaikra, kollégáikra, feletteseikre, beszállítóikra. Őket minősítik, a személyükkel vannak elfoglalva. Írnak egy darab emailt, és sérelmezik, hogy nem kapnak rá választ. Felemelik egyszer a telefont, és csodálkoznak, hogy nem működik varázspálcaként. Nem tesznek semmit, és elvárják, hogy ki mindenki másnak kéne észrevennie a problémát és azt megoldania.

Aki tényleg vezetőként lép fel, az lehajol a szemétért, felveszi és bedobja a kukába, ha nincs ott senki. Figyelmezteti, aki eldobta, hogy máskor ne tegye. Intéz egy kukát a helyiségbe, ha nincs. Ha máskor is szemtanúja a szemetelésnek, újra és újra veszi a fáradságot, hogy szóljon érte. Amennyiben rajta túlmutató döntések szükségesek, igyekszik meggyőzni a feletteseit vagy más területek vezetőit arról, hogy hozzák meg azokat a döntéseket. Ha kell, gyűjt még maga köré támogatókat.

Egy vezetőtől elvárható, hogy ne csak a problémát vesse fel, hanem tárja fel a helyzetet alaposabban. Gondolja át a megoldási lehetőségeket. Kérjen segítséget a munkatársaitól, vezető kollégáitól, ha nincs ötlete. Ha az ő hatásköre, akkor tegye le a voksát valamelyik mellett és vágjon bele a megvalósításba. Verbuváljon csapatot hozzá. Ha kiderül, hogy mégse jó az irány, korrigálja azt. Ha felsőbb szintű jóváhagyás kell, tegyen javaslatot, készítse elő a döntést. Ahelyett, hogy várná, mikor fogja végre a főnöke felvenni egy problémás ügyben a beszállítóval vagy a saját felettesével a kapcsolatot, ad absurdum írja meg a levelet ő, amit aztán a főnökének már csak át kell olvasni, esetleg minimálisan módosítani, és már küldheti is. Gyorsítsa a folyamatokat mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezik. Ahogy több és több tapasztalatot és bölcsességet halmoz fel, egyre jobban fogja érezni, mikor kell hátralépni egy csapatban, és mikor előre. Amikor beleszartak a ventilátorba, akkor az előrelépésnek van itt az ideje, ha vonzó a fekália-orkán, ha nem.

Aki csak rinyál, széttárja a kezét és másoktól várja a csodatevést, azt én semmiképp nem nevezném vezetőnek.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

The Big Leadership Development Myth

Over the last couple of decades, the training industry, hand in hand with corporate HR has developed the following myth: if managers go offsite for a training session once or a couple of times a year, they listen to some smart stuff or play a few games yielding “aha” experiences, gain insights about themselves and others, they go back to work, take a U-turn and change from autocratic assholes to ideal people managers.

Read more »

Why most initiatives fail to increase employee engagement?

Last week, I attended an CHRO meeting where the debate was about employee engagement. Many companies talked about implementing health programs, flexplaces, table soccer, LTIs, dogs at workplace and many creative ideas. But still, almost all of them complained of high attrition rate, especially in the first year of the employment.

Read more »

A single e-mail is good for nothing

I frequently experience that a manager is awfully surprised when his people fail to deliver what he expects from them in the way he prefers, no matter if they belong to his own team, they are peer managers, project team members or colleagues from other departments.

Read more »