Vezetőkhöz méltó és nem méltó hozzáállás elakadások esetén

Már többször írtam arról, hogy nem a titulus határozza meg, ki vezető és ki nem az, hanem a viselkedés. Annak idején még egy csodás haikut is elkövettem erről tizenhét szótagban, ami a következőképp szól, a három sort kiegyenesítve: “A vezetés az viselkedés és szerep, nem pozíció.”

Tök mindegy, mi van az illetőnek a névjegykártyáján (tényleg, van még bárkinek ilyen papírdarabja???), ha a cselekedetei inkább szobanövényhez teszik kísértetiesen hasonlóvá.

A munkahelyi mindennapjainkban, függetlenül a pozíciónktól, esélyes, hogy alkalmanként akadályokba ütközünk. Az is elég gyakori, hogy ezek a problémák ismétlődnek, és persze maguktól nem szívódnak fel. Nem ritkán látom-hallom ilyenkor, hogy egy középvezetőt, sőt akár egy felső szintű vezetőt sem jellemez konstruktív, megoldás-orientált hozzáállás. Panaszkodnak a beosztottaikra, kollégáikra, feletteseikre, beszállítóikra. Őket minősítik, a személyükkel vannak elfoglalva. Írnak egy darab emailt, és sérelmezik, hogy nem kapnak rá választ. Felemelik egyszer a telefont, és csodálkoznak, hogy nem működik varázspálcaként. Nem tesznek semmit, és elvárják, hogy ki mindenki másnak kéne észrevennie a problémát és azt megoldania.

Aki tényleg vezetőként lép fel, az lehajol a szemétért, felveszi és bedobja a kukába, ha nincs ott senki. Figyelmezteti, aki eldobta, hogy máskor ne tegye. Intéz egy kukát a helyiségbe, ha nincs. Ha máskor is szemtanúja a szemetelésnek, újra és újra veszi a fáradságot, hogy szóljon érte. Amennyiben rajta túlmutató döntések szükségesek, igyekszik meggyőzni a feletteseit vagy más területek vezetőit arról, hogy hozzák meg azokat a döntéseket. Ha kell, gyűjt még maga köré támogatókat.

Egy vezetőtől elvárható, hogy ne csak a problémát vesse fel, hanem tárja fel a helyzetet alaposabban. Gondolja át a megoldási lehetőségeket. Kérjen segítséget a munkatársaitól, vezető kollégáitól, ha nincs ötlete. Ha az ő hatásköre, akkor tegye le a voksát valamelyik mellett és vágjon bele a megvalósításba. Verbuváljon csapatot hozzá. Ha kiderül, hogy mégse jó az irány, korrigálja azt. Ha felsőbb szintű jóváhagyás kell, tegyen javaslatot, készítse elő a döntést. Ahelyett, hogy várná, mikor fogja végre a főnöke felvenni egy problémás ügyben a beszállítóval vagy a saját felettesével a kapcsolatot, ad absurdum írja meg a levelet ő, amit aztán a főnökének már csak át kell olvasni, esetleg minimálisan módosítani, és már küldheti is. Gyorsítsa a folyamatokat mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezik. Ahogy több és több tapasztalatot és bölcsességet halmoz fel, egyre jobban fogja érezni, mikor kell hátralépni egy csapatban, és mikor előre. Amikor beleszartak a ventilátorba, akkor az előrelépésnek van itt az ideje, ha vonzó a fekália-orkán, ha nem.

Aki csak rinyál, széttárja a kezét és másoktól várja a csodatevést, azt én semmiképp nem nevezném vezetőnek.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

wise owl

Fight as if you are right, listen as if you are wrong

Several studies have concluded that a sense of psychological safety is an important component of a successful team. It could be roughly described as the leader creating an environment in which team members can feel confident to speak up or get the job done without fear of being turned against if they are wrong or punished if they are wrong. A sense of psychological safety allows us to openly and frankly question beliefs, opinions or even the way we do things.
If these issues are important to us, then it is worth learning to balance confidence and doubt. In my experience, a healthy amount of self-doubt can keep us from being arrogant assholes. Or as the ancient Japanese proverb goes: we are less annoying if we keep our mouths shut. 🙂

Read more »
lajhár

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Read more »