Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Ez a 2008-ban megjelent mű elképesztő tárházával szolgál az emberi működéssel és annak befolyásolási lehetőségeivel kapcsolatos érdekességeknek. Hozok ismét egy marékkal belőlük az önkontrollunk/akaraterőnk külső megsegítéséhez.

Az első, ami nagyon tetszett, a Clocky nevű ébresztőóra, amit jelenleg is lehet kapni 40 dollárért. Ha fel akarunk kelni reggel hatkor, mert mondjuk sportolni szeretnénk vagy nyugiban dolgozni, normál esetben beállítjuk a vekkert vagy a telefont. Hajnalban azonban a fenének sincs kedve rá felkelni, ezért lenyomjuk, és alszunk tovább. A Clocky viszont elkezd kukorékolni, és mielőtt le tudnánk csapni, elszalad. Pontosabban elgurul. Ha nem kelsz ki az ágyból, akkor igen kellemetlen zajt csap, te pedig kénytelen leszel felpattanni és megkeresni, hogy hol a fenében rikácsol az a rohadék. 🙂 Mire utóléred, kimegy a szemedből az álom.

A második sztori Thalerről és doktori disszertációját író kollégájáról szól, aki nem nagyon haladt az irományával. A rutinos viselkedéstudós a következő ajánlatot tette neki: a PhD hallgató minden hónapban kiállít egy százdolláros csekket Thaler részére. Ha a hónap utolsó napján éjfélig nem küldi el az anyag következő fejezetét számára, akkor készpénzre váltja a csekket, és elissza a munkatársaival úgy, hogy az érintett kollégát nem hívják meg a bulira. Mondanom sem kell, hogy egyetlen határidőt sem mulasztott el, és a disszertáció belátható időn belül elkészült.

Két másik közgazdász cimbora, Romalis és Karlan nagyobb tétekben játszott. Megállapodtak abban, hogy 9 hónap alatt mindketten lefogynak 30 fontot (13.6 kg-t). Akinek nem sikerül, a másiknak fizetnie kell 10.000 USD-t, ami mai árfolyamon kb. 3 millió Ft. Mindkettőnek összejött a fogyás, nem akartak ennyit bukni. A súlytartást azonban még nagyobb kihívásnak érezték. Megegyeztek, hogy egy nappal korábban bejelentve bármikor ellenőrizhetik a másik súlyát, és ha az meghaladja a céltartományt, büntetést kell fizetniük. A következő négy évben számos mérésre került sor, és csak egyetlen egyszer fordult elő túllépés, amit természetesen azonnali bírságolás követett. Ezt leszámítva tartották a súlyukat. Egyébként hasonló jellegű internetes szolgáltatás is létezik, ahol megadhatunk egy célt, melynek nem teljesítése alapján az általunk felajánlott tét összegét átutalják egy számunkra kifejezetten visszataszító alapítványnak.

Ahogy már írtam erről többször, véges akaraterő-készletünket érdemes olyan dolgokra tartogatni, amiket nem tudunk mással kiváltani. Teljesen jó módszer a nem kívánt elkóricálás megakadályozására, ha belelógatjuk a micsodánkat egy satuba, és megkérünk valakit, hogy húzza rá. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Can mobile learning contribute to business results?

It’s always great to see when L&D professionals make an effort to find data-based evidence for the effectiveness of various training and development initiatives. One day, Fuse, a digital learning tool provider (no, not LMS, but a totally different approach) joined forces with the AI Center of University College London to work for Carpetright, an international retailer with 420 outlets and 3000 employees. They wanted to find out if digital learning results in measurable performance improvement in sales.

Read more »

Two reasons why goal setting often fails

Over the past twenty years I have had a chance to see hundreds of performance appraisal documents that had a goal setting section. An incredibly high proportion contained low quality, vague goals, such as “keep up with the good work” or “develop communication skills”. All these managers missed an opportunity to actually carry out their primary responsibilities: improve the work performance and output of their people, and help them grow.

Read more »