Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Ez a 2008-ban megjelent mű elképesztő tárházával szolgál az emberi működéssel és annak befolyásolási lehetőségeivel kapcsolatos érdekességeknek. Hozok ismét egy marékkal belőlük az önkontrollunk/akaraterőnk külső megsegítéséhez.

Az első, ami nagyon tetszett, a Clocky nevű ébresztőóra, amit jelenleg is lehet kapni 40 dollárért. Ha fel akarunk kelni reggel hatkor, mert mondjuk sportolni szeretnénk vagy nyugiban dolgozni, normál esetben beállítjuk a vekkert vagy a telefont. Hajnalban azonban a fenének sincs kedve rá felkelni, ezért lenyomjuk, és alszunk tovább. A Clocky viszont elkezd kukorékolni, és mielőtt le tudnánk csapni, elszalad. Pontosabban elgurul. Ha nem kelsz ki az ágyból, akkor igen kellemetlen zajt csap, te pedig kénytelen leszel felpattanni és megkeresni, hogy hol a fenében rikácsol az a rohadék. 🙂 Mire utóléred, kimegy a szemedből az álom.

A második sztori Thalerről és doktori disszertációját író kollégájáról szól, aki nem nagyon haladt az irományával. A rutinos viselkedéstudós a következő ajánlatot tette neki: a PhD hallgató minden hónapban kiállít egy százdolláros csekket Thaler részére. Ha a hónap utolsó napján éjfélig nem küldi el az anyag következő fejezetét számára, akkor készpénzre váltja a csekket, és elissza a munkatársaival úgy, hogy az érintett kollégát nem hívják meg a bulira. Mondanom sem kell, hogy egyetlen határidőt sem mulasztott el, és a disszertáció belátható időn belül elkészült.

Két másik közgazdász cimbora, Romalis és Karlan nagyobb tétekben játszott. Megállapodtak abban, hogy 9 hónap alatt mindketten lefogynak 30 fontot (13.6 kg-t). Akinek nem sikerül, a másiknak fizetnie kell 10.000 USD-t, ami mai árfolyamon kb. 3 millió Ft. Mindkettőnek összejött a fogyás, nem akartak ennyit bukni. A súlytartást azonban még nagyobb kihívásnak érezték. Megegyeztek, hogy egy nappal korábban bejelentve bármikor ellenőrizhetik a másik súlyát, és ha az meghaladja a céltartományt, büntetést kell fizetniük. A következő négy évben számos mérésre került sor, és csak egyetlen egyszer fordult elő túllépés, amit természetesen azonnali bírságolás követett. Ezt leszámítva tartották a súlyukat. Egyébként hasonló jellegű internetes szolgáltatás is létezik, ahol megadhatunk egy célt, melynek nem teljesítése alapján az általunk felajánlott tét összegét átutalják egy számunkra kifejezetten visszataszító alapítványnak.

Ahogy már írtam erről többször, véges akaraterő-készletünket érdemes olyan dolgokra tartogatni, amiket nem tudunk mással kiváltani. Teljesen jó módszer a nem kívánt elkóricálás megakadályozására, ha belelógatjuk a micsodánkat egy satuba, és megkérünk valakit, hogy húzza rá. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Read more »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Read more »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!