Túlzásba lehet vinni az erősségek használatát?

Nemrég részt vettem egy fórumon, aminek a felvezetője egy amerikai szerzőpáros cikke volt. Az előadó Tom példáját emelte ki, akinek egyik fontos erőssége a határozottsága volt. Egy idő után azonban már inkább arroganciába csapott át a viselkedése, ami a hátrányára vált és jelentősen visszaesett a teljesítménye is.

Az előadó szerint az a magyarázat, hogy Tom túlzásba vitte az erősségének (határozottság) a használatát. Talán túlegyszerűsített ez a magyarázat, én egy picit másképp látom a dolgot.

Szerintem nem tudod túlzásba vinni az erősségeid használatát!

Elsőre úgy hangozhat, mintha igen, de nem. Ha Tom főnöke úgy gondolta, hogy túltolja az erősségeit, akkor a visszajelzése tulajdonképp arról szól, hogy Tom kevésbé legyen önmaga. „Hagyd már ezt az asszertivitást, az erősséged átalakult gyengeséggé!” Csavard le a potmétered! Mit válaszoljon a vezető, ha Tom azt kérdezi tőle, hogy oké, de hogyan csináljam? Hogyan legyek kevésbé önazonos, hogy megfeleljek? Legyek határozatlanabb? 1-2 bizonytalanság még belefér? Ha esetleg 4-5 csalás felett szemet hunyok, akkor az már jó?

Persze lehet, hogy arra gondolt a vezető, hogy Tom legyen egy kicsit rugalmasabb a szabályok tekintetében, ne vegye olyan szigorúan a policy-ket, így könnyebbé tudná tenni az életét. Ez így értelmesebben hangzik, csakhogy nem a túlzásba vitt erősséggel van összefüggésben, nem a mennyiséggel van probléma.

Egyrészről érdemes óvatosnak lenni az ilyen visszajelzésekkel, mert amikor értékelünk valakit, akkor azt a saját szűrőinken, saját lencsénken keresztül tesszük, így inkább szólnak arról, hogy mi mit szeretünk vagy utálunk, jobban minősít bennünket, mint a másik embert.

Másrészről sokkal inkább az a helyzet, hogy Tom rosszul használja. Amiről valójában szó van, az az intelligencia: minden gond nélkül tudjuk unintelligensen használni az erősségeinket. Sok vezetővel találkozhattál már, akik bár nagyon tehetségesek, mégis kifejezetten unintelligensen viselkednek. Úgy értem, hogy a hozzáállásukkal nem azt az eredményt érik el, amit valójában szeretnének.

Hogyan segíthetne Tomnak a vezetője? Például mondhatná akár úgy is, hogy nagyszerű erősséged az asszertivitás, de állj le azzal, hogy felbaszod mások agyát. Inkább használd arra ezt az adottságod, hogy megnyerd őket az ügyednek vagy hogy olyat tegyenek, amit alapból nem állt a szándékukban. Nem akarom, hogy kevésbé használd. Azt javaslom, hogy eredményesebben használd ki.

Más lesz-e a helyzet, ha most merül fel Tomban a kérdés, hogy oké, de hogy csináljam? Talán igen. Ugyanis mondhatja azt a vezető, hogy ha engem kérdeznél, én azzal próbálkoznék, hogy mindig felmérném az adott szituációt, a partnert, akivel szemben állok és ahhoz mérten cselekednék. Megnézném, hogy megéri-e a harcot a szitu. Most van-e itt a jó pillanat, hogy beleállj a helyzetbe, stb.

Lehetséges, hogy Tomot sokkal jobb érzések töltik el, mint amikor le kellene kapcsolnia magát, mást mutatni, mint amilyen valójában. Persze lehet, hogy nem sikerült neki elsőre. No para, ez természetes. Jobban meg kell figyelnie magát és a környezet reakcióit. Gyakorolni kell!

Nem érdemes bárkitől is elvárni, hogy ne legyen önmaga. Mégis, ki más tudna lenni? Az erősségek fejlesztése arról szól, hogy fogod a természetes impulzusokat és az adott helyzetnek megfelelően kontrollálod őket. Ha például van ritmusérzéked, akkor azt úgy alakítod tánccá, hogy adott lépésekbe és kombinációkba terelgeted. Tedd ugyanezt az erősségek fejlesztése közben is. Találd meg a módját annak, hogyan irányíthatod őket.

Vezetőként az a felelősségünk, hogy kíváncsiak legyünk a beosztottak értékeire, erősségeire, azért, hogy segítsünk nekik abban, hogy az erősségeikből kiváló teljesítmény kerekedjen. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a saját értékítéletünk által vezérelve lefikázzuk őket. Miért gondolja bárki is azt, hogy ha az akadályokra irányítjuk a fókuszt, azokra amik nem mennek jól, akkor kreatív, sikeres megoldóemberet kapunk? Mi támasztja alá azt, hogy ha arra kérjük a beosztottat, hogy fejlessze a gyengeségeit, az elégedetté vagy elkötelezetté teszi?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás.

Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Read more »

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Read more »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Read more »