Most akkor a tartalom a király vagy az LMS?

Bill Gates egy 1996-ban írt esszéjében azt prognosztizálta, hogy az akkor még a maihoz képest igen szegényes Internet világában nem a technológiai szolgáltatás hanem a tartalom fogja az igazán nagy bizniszt generálni (“content is king”). Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy eltalálta.

Dobay Robi kollégám nemrég tért vissza Párizsból az Unleash Global kiállításról, leánykori nevén a HR Tech-ről. Azt mesélte, hogy a nagyvállalatok körében most az LMS-ek (Learning Management System) tarolnak, azaz nagy, integrált rendszerek segítségével igyekeznek a munkatársak fejlesztése területén választ adni a digitalizáció kihívásaira. Természetesen ezek klassz cuccok, ügyesen ki vannak találva, azonban még mindig arról van szó többnyire, hogy a korábban elkészült tananyagokat ugyanazzal az elavult tanításmódszertannal belapátolják a csili-vili rendszerekbe. Most ezeken keresztül lehet hosszas előadás videókat és/vagy PowerPoint prezentációkat nézni, illetve terjedelmes szakmai szövegeket olvasni. Az így begyűjtött tudományból pedig lehet tudásfelmérőt írni, leginkább tesztjelleggel. Nyílván van kivétel, de ez tűnik a legelterjedtebb megközelítésnek.

Képzeld magad elé, hogy egy festői öbölbe mész a szerelmeddel vacsorázni. A tengerre néző teraszról megcsodálható a csendes, azúrkék víztükör. A lemenő nap sugarai óaranyszínűre festik a távolabbi vizeket. Az asztalnál romantikus gyertyafény, Zsolnay porcelán tányérok, ezüst evőeszközök várják a vendégeket. Leültök az asztalhoz, és várjátok a degusztációs menü fogásait. Meg is érkeznek sorra: előételként kissé szikkadt, üres kenyérszelet turistaszalámival, főételként löncshús, üveges zöldborsóból készült menzás főzelék kanapén, desszert gyanánt pedig Barackos Fornetti. Mellé a kristály borospohárban a La Fiesta Édes Élmény vörös házasítása. Content is king, I am afraid…

Nem kis meló jó minőségű keretrendszereket létrehozni, hangulatos tereket építeni, esztétikus és vonzó csomagolást tervezni. Ennél már csak az macerásabb és erőforrás-igényesebb vállalkozás, hogy mindezeket hasonlóan minőségi tartalommal tudjuk megtölteni.

Az utóbbi hetekben nyakig benne voltunk az Act2Manage app statisztikáiban való kutakodásban. Budai Máté kollégám a legutóbb arra keresett rá, hogy a vezetőfejlesztő applikációnk 3-5 perces mikrotanulási tartalmait hogyan értékelik a felhasználóink. Még az 1.0-s verzióba, több mint négy évvel ezelőtt beépítettünk egy értékelő képernyőt a tartalmak végére, ahol 1-5-ig terjedő skálán lehetett minősíteni, hogy mennyire találták a felhasználók hasznosnak a javaslatokat és a gyakorlatba ültetési tippeket. Bár általában nem hiszünk az efféle skálás visszajelzésben, kíváncsiak voltunk, hogy vajon megerősítik-e a felhasználók a hipotéziseinket, vagy esetleg kiderül, hogy fordítva ülünk a lovon. Akkortájt többször ránéztünk, és megnyugodtunk, hogy nem lőttünk mellé. Most már viszont több évnyi adat állt rendelkezésünkre, amit megvizsgálhattunk. Széles mosolyra húzódott a szánk: felhasználóink 121 mikrotanulási tartalomra adtak visszajelzést, az értékelések 97%-a 4.0 és 5.0 között volt, 79%-a pedig 4.5 felett.

Bár mindezeket az értékeléseket mi a tartalomfejlesztés során csak remélhettük, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a felhasználók számára valós értéket tudjunk teremteni. Annak ellenére, hogy a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon évek alatt temérdek cikkünk gyűlt már össze, sőt két vezetéssel kapcsolatos e-könyvem is megjelent már addigra, eszünkbe sem jutott egy sort se copy-paste-elni belőlük. Totál a nulláról írtunk meg kb. 3000 db kis bekezdést a mikrotanulásra optimalizálva, összességében egy 250-300 oldalas könyvnek megfelelő terjedelemben. Minden szövegegység 4 verzión ment keresztül, mire jóváhagyásra került, és ezek után valósult még meg az angol szakfordítás, illetve a fordítás szakmai és nyelvi lektorálása. Számos tartalomnál addig vitatkoztunk Robival a megfelelő szóhasználaton, vagy épp annak kiválasztásán, hogy mely javaslatok maradnak és melyeket dobunk ki, amíg az egyikőnk meg nem győzte a másikat. Addig masszíroztuk a konkrét cselekvési tippeket, amíg azt nem éreztük, hogy mindegyik kellően praktikus, és reálisan gyakorlatba ültethető. És persze mindezeket kiterjedt szakirodalmi olvasottságunkra, Robi évtizedes multis felső vezetői és tanácsadói tapasztalatára, és az én hasonló mértékű tanácsadói-tréneri gyakorlatomra építettük. Fél év megfeszített munkát raktunk bele a tartalomba. Az értékelések ezt az erőfeszítést igazolták vissza.

Félreértés ne essék, szerintem is nagyon hasznosak az LMS-ek, de messze nem elégségesek, ha eredményeket szeretnénk elérni a tanulásban. Óriási energiát kell fektetni abba, hogy mind tartalmi, mind tanításmódszertani szempontból szintet ugorjanak a benne található képzési anyagok. Ennek az útnak viszont még nagyon az elején járnak a cégek. Nagy respect mindazoknak, akik már nekifogtak.

More blog posts:

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Read more »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Read more »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Read more »