Sokszor csináld azt, amiben a legjobb vagy

Amikor vezetőkkel beszélgetek, egyetértés mutatkozik abban, hogy jobban járunk mi is és a cég is, ha az erősségeinkre építünk és nem a gyengeségeinket reszelgetjük. Azért persze beletrollkodik a képbe az a gondolat, hogy: „Nagyszerű dolgokat képviseltek, de a való világban nem lehet ebbe belemerülni! Tenni kell a dolgunkat, ki kell elégítenünk az ügyfeleket, meg kell felelnünk az elvárásoknak, nem fókuszálhatunk állandóan az erősségeinkre.”

Lehet, úgy hangzik az erősségeink tudatos használata, mintha valahol létezne egy ideális világ, egy ideális állás, amire mind várunk, amiben a nap minden percét azzal tölthetjük, amit imádunk. Amolyan munkahelyi nirvána.
Lehet, hogy elsőre így hangzik; egyet is értek: nincs ilyen és a kutatások sem ezt mutatják.

Azonban ha megnézzük az adatokat, úgy tűnik, nem vagyunk túl messze attól a munkától, ami kiaknázza az erősségeinket. Ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen gyakran vannak érzelmileg a csúcson a munkájuknak köszönhetően, 60%-uk azt fogja mondani, hogy egyszer egy héten. Ha azt kérdezzük, hogy milyen gyakran merülnek bele annyira a munkájukba, hogy elvesztik az időérzéküket, akkor 70% fogja azt mondani, hogy hetente. Ha megkérdezzük, hogy miért választották a jelenlegi munkahelyüket, a leggyakoribb válasz az lesz, hogy azért, mert ez lehetőséget teremtett arra, hogy gyakrabban csinálják azt, amit a legjobban szeretnek. Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy többségünk, mondjuk úgy 60-70%-unk az erősségeit hetente legalább egyszer használja.

Sajnos azonban ez nem elég! Ettől még messze nem leszünk elkötelezettek, ettől még simán kiéghetünk a munkában. Ha hetente csak egyszer nyerünk, semmi maradandót nem tudunk alkotni.

A Gallup kutatásai szerint akkor leszünk a legelkötelezettebbek a munkában, ha MINDEN NAP használjuk az erősségeinket. A kihívás tehát az, hogy a „hetente egyszer”-től eljussunk az „idő nagy részében”-ig. Igazából erre hajtunk.
Az a vicces, hogy a cégek is azt szeretnék, hogy az idő nagy részében használjuk ki az erősségeinket. Kreativitásunk, újításaink és szívósságunk legjavát akarják látni. Mégis mindketten megalkuszunk: elég lesz olykor is. Pedig látszik, hogy nem elég! Egy az akarat, és ennek megvalósításához mindketten kelletek.

Szerintem ne várd meg, amíg a cég kezdeményez, beszélj holnap a vezetőddel arról, hogy milyen feladatokat végzel a legszívesebben, hogyan tudna a csapat még jobban építeni az erősségeidre, milyen jellegű tevékenységekben tudnád a legjobbadat adni.

More blog posts:

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Read more »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Read more »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Read more »